Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállami projekt országok lakói közötti élénk kapcsolat is. Nem hanyagolhatjuk el azonban a történelmi környezetet sem, hiszen a hidegháború és az „északi egyensúly" kialakulása nagyban elősegítette a közös identitás kialakulását. A fentiek alapján elmondható, hogy egy régió kialakulásának feltételei: • a földrajzi közelség; • a valódi kapcsolatok egyes települések, személyek között; • a közös értékek megléte; • a közös és hatékony szervezetek megléte; • a politikai akarat; • a megfelelő történelmi környezet. Tanulmányomban elsősorban a politikai akaratra és a szervezeti hatékonyságra koncentrálok. A történelmi környezetet illetően alapos tanulmányok léteznek10, a közös értékek és személyi szintű kapcsolatok vizsgálata pedig kiterjedt terepmunkát igényelne, amely nem fér e tanulmány kereteibe, bár egy iker tanulmány nagyon hasznos lehetne. Az egyszerűbb fogalmazás kedvéért a köznapi használat szerint használom ebben a tanulmányban a „balti államok" megnevezést Észtország, Lettország és Litvánia összefoglaló neveként. Ez azonban nem feltétlenül jelent régiós lehatárolást. A régió fogalmának tisztázása után nem árt áttekinteni a regionalizmuselméleteket, azaz egy régió kialakulásáról és fejlődéséről alkotott elméleteket. A regionalizmuselméletek leginkább gazdasági oldalról vizsgálják a régiókat, hiszen talán ez a leginkább nyomon követhető dinamikus változás, és ennek alapján négy szakaszt különítenek el.11 Az első két időszak a első világháború előtti szakasz, amelyet a szabadkereskedelem jellemzett, és a két világháború közötti időszak, amelyet az érdekszférák felszabdalása jellemzett. A mai regionalizmusok szempontjából sokkal fontosabb a másik két időszak. A második világháború után beszélhetünk az úgynevezett régi regionalizmusról, amikor a regionális szerveződéseket meghatározták az érdekszférák, de még inkább a nagyhatalmaktól való függőség csökkentése és a szuverenitáshoz való feltétlen ragaszkodás. A új regionalizmus az 1980-as évektől jelent meg, amikor nagy számban jelentek meg a szabadkereskedelmi egyezmények, amikor az EK/EU fejlődése is új lendületet kapott, és amikor az egyezmények célja már inkább a méretből adódó közös haszon kiaknázása volt.12 Az új regionalizmus időszakának lendületet adott a technikai fejlődés és a kétpólusú világrendszer megszűnése is. Jelenleg tehát az új regionalizmus korszakában élünk, de ez az elmélet sem feltétlenül egységes. Ethier a következő feltételekkel jellemzi az újfajta regionális szerveződéseket: • egy vagy több kis ország is tagjuk, amelyek általában egy nagyobb országhoz kötődnek; • a kis országok általában jelentős egyoldalú változtatásokat hajtanak végre a tagság érdekében; • a liberalizáció folyamata fokozatos, és nincsenek drasztikus lépések; • az egyezmények általában egyoldalúak, és inkább a kisebb országokat kötik; 2009. ősz 111
