Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Masát András és fővárosi kulturális-tudományos kínálatának, valamint a Szövetségi Kultúra Alapítvány (Kulturstiftung des Bundes), amely nemzetközi, elsősorban közép- és kelet-európai kulturális projekteket támogat (és amelynek például a németországi magyar évad rendezvényeiben kiemelkedő szerep jutott). Állami kultúrstratégiát megvalósító további intézmény - ha csak részben is - a Külügyi Intézet (Institut für Auslandsbeziehungen - IFA), amelynek külügyi tevékenységébe beletartozik művészek kiállításainak megszervezése, valamint a Zeitschrift für Kulturaustausch (Kultúracsere) című folyóirat kiadása; továbbá az elsősorban a tudományos kutatómunka transzferjére hivatott nagyhírű intézményrendszerek, itt elsősorban a DAAD, amely nemcsak tudományos ösztöndíjakkal, lektorok küldésével stb. foglalkozik, hanem az utolsó évtizedekben művészek cseréjét is felvette programjába (lásd berlini művészprogram). Ennek köszönhetően tartózkodott például számos magyar író (a szomszédos országok kisebbségi területeiről is) már egy ilyen program alapján Németországban. De a kizárólagosan tudományos együttműködést szolgáló Deutsche Forschungsgemeinschaft vagy a nagyhírű Humboldt Alapítvány (amelynek magyar ösztöndíjasai szövetséget alkotnak, és folyóiratot adnak ki itthon), áttételesen bár, de szintén a kulturális kapcsolatokat erősítik és tágítják. Ugyanilyen áttételes, de már nem állami szintű kulturális tényező a három nagy politikai párt alapítványának, a Konrad Adenauer Stiftungnak (CDU), a Friedrich Ebert Stiftungnak (SPD) és a Hanns Seidel Alapítványnak (CSU) magyarországi kulturális tevékenysége. Nagyjából egy ilyen szerkezetű német intézményrendszert kell(ett) tekintetbe venni, nemcsak itthon, de az új magyar kulturális külpolitika kiépítésénél is. Olyan együttműködési formákat kell(ett) találni, amelyek a lehetőség szerint ezeket az intézményeket lefedik, azokkal kompetensen és adekvátan kommunikálni képesek. A magyar kultúra képviselői ugyanakkor elsősorban a helyi/regionális, tartományi intézményrendszerrel találkoznak, amikor németországi megjelenésre vonatkozó javaslataikat, elképzeléseiket akarják megvalósítani. Magyar részről a már említett tartományi szintű kulturális egyezmények kidolgozása és a külügyi képviselet (nagykövetség, főkonzulátusok) mellett elsősorban két külföldi kulturális intézet, a stuttgarti és a berlini válhattak az új magyar-német kulturális kapcsolatok tartóoszlopává. Már önmagában az a tény, hogy az újraegyesítés után mindkét intézmény megmaradt, azaz napjainkig a magyar állam (Balasssi Intézet) külföldön egyedül német földön tart fenn egy országban két ilyen intézményt, jelzi és jelezhette ezen kapcsolatok fontosságát. Különösen akkor, amikor a stuttgarti főkonzulátus megszűnt, így az ottani kulturális intézményre a külügyi stratégia nagyobb része hárul(t). Itt természetesen eredendően egy „nyugati" és egy „keleti" intézményről volt szó. Amíg a stuttgarti kezdettől fogva szerves részének tekinthette a regionális érdekeltséget és érdeklődést azáltal, hogy a Magyarországról 1945 után kitelepített svábok (Donauschwaben) 88 Külügyi Szemle
