Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009 gok egyik legszűkebb teret kínáló, túlideologizált, legkeményebb kultúrpolitikájával. Másfelől ugyanakkor egy olyan „új" - politikailag immáron egységes - Németország irányába kellett lépni, amelynek kulturális szerkezeti struktúrája rendkívül sokoldalú, színes föderálista intézményrendszerre és kifejezetten regionális kulturális tradíciókra, kulturális kódokra épül; a központi szándékok a szövetségi kormányban 1998 óta a kultúráért és a médiáért felelős államminiszter szintjén (Beaußrager für Kunst und Medien) nyilvánulhatnak csak meg. Ebben a szerteágazó kulturális képben persze az úgynevezett „új tartományok" (azaz a volt NDK) nagyobb regionális kulturális identitást jelentettek és jelentenek ma is, aminek a jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható, sőt úgy gondolom, a magyar kulturális külpolitika szempontjából fontos elemeket tartalmaz. Miután tehát az új, egységes Németországban a tartomány szintű kultúrpolitika a tartószerkezet, Magyarországnak különböző (politikai-történelmi és) kulturális régiókkal kell(ett) és lehet(ett) kapcsolatot, együttműködést kialakítania. Itt nemcsak arról van szó, hogy kölcsönös szándék esetén az egyes tartományokkal külön-kiilön meg kell kötni egy kulturális egyezménycsomagot, amelyet bizonyos időszakonként meg kell újítani, hanem arról is, hogy így a relatív homogén vagy inkább koncentrált magyar kulturális hátteret együttműködés esetén más és más regionális szándékoknak, elképzeléseknek, elvárásoknak kell megfeleltetni, illetve az együttműködésben az erre alkalmas területeket megtalálni. Nem lehetséges tehát egy átfogó állami magyar-német kulturális egyezmény, csupán keretekről lehet szó. Ennek alapján kötötte meg 1992-ben a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság kormánya a baráti együttműködésről és az európai partnerségről szóló szerződést. A szerződés 20. és 21. cikke foglalkozik a kulturális csere és együttműködés teljes szabadságának és fejlesztésének biztosításával és a kulturális és tájékoztató központok kölcsönös létesítésével. Az alapszerződést 1994. március 1-jén követte a Magyar Köztársaság kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között a kulturális együttműködésről szóló egyezmény, amelyet azonban a restitúcióra vonatkozó 15. cikknek a német közjoggal való összeférhetetlensége miatt a német Bundestag még nem ratifikált.1 Sikerült viszont a német-magyar filmkoprodukciós egyezmény tető alá hozása, amely a jövőre nézve számos lehetőséget kínál. A konkrét tartalmak tehát a tartományok szintjén valósulnak meg. Az egyes tartományok és Magyarország között megkötött kulturális egyezményekkel párhuzamosan így jöttek létre a rendszerváltás után az úgynevezett vegyes bizottságok tartományi szinten (magyar-bajor, magyar-baden-württembergi stb.), amelyek figyelme az átfogó együttműködés elősegítése mellett a kulturális területre is kiterjed. Ezen túlmenően vannak azonban olyan központi intézmények, melyek valóban „állami", azaz - német szóhasználatban - a szövetségi szintű külügyi kultúrpolitika alakításáért felelősek. így elsősorban a Goethe-intézet, amelynek az egész világot lefedő hálózatában (83 országban működik 147 intézet) a budapesti élénk színfoltja a magyar 2009. ősz 87
