Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások konjunktúráig - valójában egyben „régiek" is, ám ezek megfogalmazásában a szociáldemokratáknak nem sikerült meggyőző alternatívát kidolgozniuk. Az SPD gyengülése valójában korábban kezdődött, mint a schröderi reformok, ám azok felgyorsították a folyamatot, és politikai teret teremtettek az új baloldali erőknek, amelyek balos értékekre hivatkozva Németország európai és atlanti helyét is megkérdőjelezik. Az SPD neoliberális reformokkal próbálta modernizálni Németországot, és Európa első számú gazdasági hatalmának „exportvilágbajnokként" sikerült is megőriznie vezető helyét. Ám a szociáldemokraták jelentős választói rétegek számára már nem voltak baloldaliak többé. A helyzet a baloldali néppárt nélküli demokrácia dilemmáit veti fel. Bármely néppárt gyengüléséről van is szó, nyilvánvalóan a demokrácia működőképessége a kérdés. A múlt minden hosszú árnya ellenére a német történelem hatvan éve bebizonyította a bonni, majd a berlini köztársaság demokráciájának szilárdságát. Ennek további próbája az is, ha a politikában a nagy néppártok kora véget ért, és a jövőben a többségalkotás bonyolultabb formáinak időszaka következik el. Jegyzetek 1 Az egyik ilyen típusú értelmezés Ulrich von Alemann: Das Parteiensystem der Bundesrepublik Deutschland. Opladen: Westdeutscher Verlag, 2003. 41-43. o. 2 Frank Decker: „Die Bundesrepublik auf der Suche nach neuen Koalitionen". Aus Politik und Zeitgeschichte, No. 53. (2007)., http://www.das-parlament.de/2007/35-36/Beilage/004.html , 2007. augusztus 27. Letöltés ideje: 2009. szeptember 7. 3 A meglehetősen vitatott és főként amerikai kontextusban használt fogalmat a politikai rendszer drámai átalakulásának leírására használják, amely bekövetkezhet hirtelen (egy-négy év) vagy fokozatosan is (öt-húsz év). Valdimer Orlando Key eredeti hipotézise szerint a fogalom a leggyakrabban egyetlen „kritikus" választás leírására használatos, amikor a politikai erők eredeti struktúrája megváltozik, s ez a szavazáson részt vevő csoportok magatartásának megváltozásával jár. A realignment a szavazók preferenciájának megváltozása az egyik párt helyett egy másik javára, szemben a dealignment fogalmával, amikor a szavazók egy csoportja feladja a párt támogatását, és független lesz, vagy éppen nem vesz részt a szavazáson. A kérdést részletesebben 1. Theodor Rosenhof: Realignment: The Theory that Changed the Way We Think about American Politics. Lanham, MD.: Rowman and Littlefield, 2003. 4 Tobias Dürr a német esetre értelmezi a dealigmen t fogalmát, 1. Tobias Dürr: „Deutschlands zukünftiges Parteiensystem". Bundeszentrale für politische Bildung, http://www.bpb.de/popup/popup_druckversion.html?guid=PF05UL . Letöltés ideje: 2009. január 19. 5 Uo.2.0. 6 Peter Mair: Party System Change. Approaches and Interpretations. Oxford: Oxford University Press, 1998. 3. o. 7 Dürr: i. m. 8 Ralf Thomas Baus: „Visionen für die Volksparteien". Die Politische Meinung, No. 465. (August 2008). 19. o. 9 Richard Herczinger: „Fünf-Parteien-System. Wenn jede Partei irgendwann mit jeder kann". WeltOnline, http://www.welt.de/politik/article/1855185/Wennjede_Partei_irgendwann_mitjeder . Letöltés ideje: 2009. április 20. 2009. ősz 81
