Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
Kiss J. László Az SPD még sohasem volt olyan gyenge, mint a 2009. évi parlamenti választásokon, a három kis párt (az FDP, a Zöldek és a Baloldal) viszont nem volt olyan erős, mint most. A tizenegy éve kormányzó SPD - mind relatív, mind abszolút értelemben - a szövetségi köztársaság fennállása óta a választások legnagyobb vesztesének tekinthető. A pártnak a júniusi európai parlamenti választásokon szerzett 20,8 százaléka már olyan történelmi mélypont volt, amely intő jel lehetett a parlamenti választások előtt. Végül a 2005-öshöz képest precedens nélküli megfogyatkozással (11,2 százalék és hatmillió szavazat elvesztése) a néppárti besorolás kritériumát jelentő harmincszázalékos szint alá került. Ezzel a párt az 1945 utáni parlamenti választások történelmében a legrosszabb eredményét érte el (23,1 százalék): még az 1953-as mélypontját (28,3 százalék) is alulmúlta. Mindez azt is mutatja, hogy az SPD veszített a legtöbbet a nagykoalíciós kohabitációban. Az uniópártok 2005-höz képest 1,3 millió választót s velük a szavazatok tíz százalékát veszítették el. Ám ez a veszteség csupán 1,4 százalék volt (2005: 35,2 százalék, 2009: 33,8 százalék). Ebből a CDU 27,3 százalékot szerzett, ám ezzel az eddigi legrosszabb eredményével is sikerült legfőbb célját - az FDP-vel alkotott stabil polgári többség megszerzését - elérnie. Testvérpártja, a CSU vesztesége nagyobb volt: 2005-höz viszonyítva több mint hatszázezer szavazatot, illetve szavazatai tizenöt százalékát veszítette el.47 Országos szinten nem kellett szembenéznie a hárompárti koalíciók alakításának kényszerével ugyan, ám a tendencia egyértelműen ereje csökkenésének irányába mutat. Ez is jelzi azt, hogy egy társadalom összetettebbé válása annak politikai megjelenítési formáit is megváltoztatja. Az elemzők a néppártok befolyásának csökkenését a társadalmi-kulturális környezet felbomlásával és a felgyorsult értékváltozással hozzák kapcsolatba. Bajorország társadalmában az egyház már nem játszik olyan meghatározó szerepet, mint korábban. Az unió is egyfajta modernizációs válságban van: 2001 után a társadalompolitika területein liberálisabbá vált, 2005 óta nagykoaliciós együttműködésben erősödött a szociális jellege. Nem volt meglepő, hogy Merkel a választások után azt üzente az FDP-nek, hogy szó sem lehet az elbocsátások könnyítéséről vagy arról, hogy az állam kivonuljon az egészségbiztosítás finanszírozásából - egyszóval a szociáldemokraták által vizionált szociális érzéketlenség kialakulásáról.48 A CDU család- és nőpolitikájában is megújította társadalomképét, nyitottá vált a bevándorlók és olyan társadalmi peremhelyzetben lévő csoportok irányába, mint a homoszexuálisok,. Ily módon a CDU a fiatal városi polgárság felé vonzóvá vált ugyan, ám ez a változás a hagyományos bázisát inkább megzavarta. Ennek következtében a konzervatív polgárság és a katolikus törzsválasztók egy része politikailag mindinkább hazátlannak érezte magát, s egy részük a gazdasági-piaci érdekeket képviselő liberális pártban talált politikai otthonra. Az SPD-nek meg kellett válnia a szociális állam hittételeitől, és a párt egy „új középen" keresett potenciális választókat, miközben neoliberális reformpolitikája a régi, baloldali törzsválasztókhoz vezető utat torlaszolta el. Amikor 1972-ben Willy Brandt először használta az „új közép" fogalmát, a társadalom alsó részén és közepén elhe76 Külügyi Szemle
