Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások révén - azaz a pártokra adott listás („második") szavazatok alapján őket megillető- nél több közvetlen mandátum („első szavazat") megszerzésével - előnyhöz juthatnak. Ezek számát növelik még a töredékszavazatok is (Uberhang-Mandate). Ám a választási kampány végén mégis kérdéses volt, hogy ez elég lesz-e az FDP-vel létrehozandó polgári többséghez. Két nappal a választások előtt egyes közvélemény-kutató intézetek viszont már arról adtak hírt, hogy a két párt - a szavazatok 33 százalékával - elvesztette a többséget, s a választások kimenetele nyílttá vált.40 Az előrejelzések bizonytalanságát fokozta, hogy a 62,2 millió választásra jogosult polgár 35 százaléka a szavazás előtt két héttel még nem döntötte el, melyik pártra adja le voksát, megnőtt a váltó választók száma, és az előzetes becslések a 2005. évi választások hetvenszázalékos részvételével szemben most 65 százalék alattival számoltak.41 Külön sajátosság, hogy harmincmillió férfi mellet 32,5 millió nő és 3,5 millió első választó volt.42 A német társadalom szerkezetátalakulását mutatta az az 5,6 millió bevándorló, áttelepült vagy éppen Németországban született külföldi - a választásra jogosultak mintegy kilenc százaléka -, aki valamilyen migrációs háttérrel bírt.43 A választáson a régi szövetségi köztársaság „végét" jelentő (és a politikai kultúrát érintő) nemzedékváltozás is kifejezésre jutott. A folyamat már Schröder kancellár távozását követően megfigyelhető volt, ám a 2009-es választással a '68-asok diákmozgalmakban szocializált nemzedékének időszaka véglegesen lezárult.44 A pártrendszer átalakulása: néppártok hanyatlása, kispártok felemelkedése, a baloldal megosztottsága A néppártok szerepének csökkenése A néppártok demokráciájának fénykorában (1976-ban) a CDU/CSU és az SPD a szavazatok 91,2 százalékát szerezte meg, de még 2005-ben is hetven százalékot mondhattak magukénak. Az akkori nagykoalíció létrejötte már egyszerre volt oka és következménye is a megváltozó pártrendszernek 45 Az - NSZK 1949-es megalakulása óta a legalacsonyabb (70,8 százalékos) részvétellel lezajlott - 2009-es választásokon azonban ez a szám már ötvenhét százalék alatt maradt - a keletnémet tartományokban ötven százalék volt. Ott már nem is az SPD, hanem a Baloldal tekinthető a tényleges néppártnak. A mélyreható változást így a „nép nélküli néppártok" kialakulása46 - azaz a nagy pártok hanyatlása és közepessé alakulása, illetve a kis pártok előretörése - mutatja; s mindez egy öt- - de ha a CSU-t külön szervezetnek tekintjük - hatpárti politikai rendszer keretei között. A néppártok hanyatlása öregedésüket is jelzi. A CDU/CSU csak a hatvan év feletti korosztályban ért el igazán jó eredményt, az SPD-nek pedig a negyvenöt év alattiak körében alig húsz százalék jutott. Az egyesülés óta a szociáldemokraták tagjaik negyven százalékát veszítették el, a CDU harminc százalékukat. 2009. ősz 75
