Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
Kiss ]. László kormánypolitikusok - Angela Merkel kancellártól Peer Steinbrück pénzügyminiszterig - ügyesen használták ki a nemzetközi konferenciák és csúcstalálkozók médiafigyelmét arra, hogy pártjuk nemzetközileg is megjeleníthető arcává váljanak. E „versenyben" Angela Merkel kancellár a Forbes magazin révén a „világ legbefolyásosabb asszonyaként" könyvelhette el legnagyobb sikereit, ahogy ez megfigyelhető volt a G8-ak 2007. évi heiligendammi és a G20-ak 2009-es pittsburghi csúcstalálkozóján is. A 2009-es parlamenti választások - „választási szuperév" A17. Bundestag megválasztása számos tekintetben rendkívülinek tekinthető körülmények között zajlott. A szövetségi köztársaság történetében először történt meg, hogy a parlamenti választásokra világméretű gazdasági és pénzügyi válság közepette került sor. Ebben az összefüggésben a német politika történelmi érzékenysége aligha szorul magyarázatra. Először történt meg az is, hogy a választások előtt az al-Kaida nyílt és ismételt fenyegetést intézett a német társadalomhoz. Emellett 2009 a maga nemében joggal kapta a „választási szuperév" elnevezést, mivel ugyanabban az esztendőben zajlott a szövetségi elnök megválasztása, az európai parlamenti és a parlamenti választások; sőt az utóbbival egy időben Schleswig-Holsteinben és Brandenburgban tartományi választásokat is rendeztek. A 2009. szeptember 27-i parlamenti választások előtt a kérdés nemcsak a nyertes párt(ok) és a leendő kancellár személye volt, hanem az is, hogy tovább folytatódik-e a német pártpolitikai rendszer strukturális átalakulása. Vajon az a hagyományos néppártok integráló képességének csökkenésével egy nyíltabb „politikai piac" és ezzel a hárompárti koalícióalkotás irányába fejlődik tovább, avagy sikerül még az uniópártoknak és az FDP-nek a hagyományos módon a „fekete-sárga" többséget megszerezniük? A hárompárti koalíciók egymást kizáró opciói miatt legvalószínűbb lehetőségként a második, a német politikai rendszer „osztrákosodásának", azaz a nagykoalíció folytatásának lehetősége is felmerült. Az, hogy a hárompárti koalíciónak kicsi az esélye, jól látszott abból, hogy az FDP - a 2005-ös választásokhoz hasonlóan - kizárta az SPD-vel és a Zöldekkel alkotandó („közlekedési lámpa") koalíció lehetőségét. Az SPD helyzetét az újonnan kialakult konkurencia, a Baloldal nehezítette meg: a választások előtt a szociáldemokrata párt elhatárolta magát attól, hogy a Zöldekkel és velük országos szinten szövetséget (úgynevezett „Jamaica-koalíciót") alkosson. Az előzetes közvélemény-kutatások szoros versenyt jeleztek a „polgári tábor" és a baloldali pártok között.39 Bár a választási prognózisok azt is mutatták, hogy az Angela Merkel vezette CDU-nak és az FDP-nek az együttesen megszerzett 47-48 százalék birtokában elég esélye lehet a parlamenti többség megszerzésére, mivel az uniópártok a 299 választókörzetben a „létszám feletti" szavazatok 74 Külügyi Szemle
