Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
Kiss J. László Ezzel szemben az SPD 7,50 euró/óra nagyságú, törvényileg meghatározott minimálbér bevezetése mellett érvel, ami alá valóban nem eshetnek a keresetek. Felfogása szerint ezáltal növekedne azoknak az adómentes vagyonrésze, akik a munkanélküli segély Hartz IV.-ben meghatározott formájában részesülnek.27 A Balodal az óránként tíz eurós minimálbér és a törvényileg meghatározott, heti maximum negyvenórás munkaidő mellett foglal állást, továbbá - a szakszervezetekkel együtt - a teljes fizetés megőrzése mellett a harmincöt órás munkahét és a további munkaidő-csökkentés bevezetését kívánja elérni. A Hartz IV. teljes rendszerét megszüntetné, helyette egy szankciómentes, minimális biztosítási rendszert vezetne be, amely a 351 eurós munkanélküli segély II. helyett - azonnali intézkedésként - ötszáz eurós havi támogatást tenne lehetővé.28 Az FDP viszont azt emeli ki, hogy a bérautonómia intézményét meg kell védeni az állam szerepét növelő törekvésektől. Ezért a minimálbér helyett az üzemi bérszabályozás rendszerét támogatja. Emellett programjában hangsúlyozza, hogy a szabad felmondás gyakorlatát „foglalkoztatásbaráttá" kell tenni, és csak a húsznál több foglalkoztatottal rendelkező üzemekben kellene alkalmazni. A párt a Hartz-reformok keretében létrejött és bürokratikusnak tartott országos munkaügynökségek rendszerét szintén elveti, és az úgynevezett „polgári pénz" (Bürgergeld) bevezetésével a minimáljövedelmet kompenzálná. Azokat az aktív korú munkanélkülieket, akik a számukra felkínált munkát megtagadják, anyagilag büntetné. Az SPD-hez hasonlóan, 7,50 euró/órás minimálbért követelnek a Zöldek is, és egy „zöld New Deal" programját hirdették meg, amely a környezetvédelem, az oktatás és az egészségügy területén történő beruházások révén egymillió munkahely megteremtését tűzi ki célul. Energiapolitika Az energiapolitika egy újabb terület, ahol a pártok közti nézetkülönbségek különösen szembetűnők. Az SPD és a Zöldek továbbra sem támogatják a nukleáris energia németországi alkalmazását, viszont hívei a 2021-ig történő teljes kiszállás stratégiájának. Az SPD továbbra is úgy tartja, hogy az atomenergia felhasználása, így az atomhulladékok tárolása, valamint az üzemelő atomerőművek elöregedése nagy kockázatokkal jár. A Zöldek egyenesen azzal vádolják a CDU/CSU-t és az FDP-t, hogy terveikben az „atomenergia reneszánszára" készülnek. Elutasítják azokat az érveket, miszerint az atomenergia olcsóvá teszi az áramot, és nélküle az áramtermelésben jelentős hiány lépne fel. Az uniópártok és a liberálisok viszont lényegében azonos állásponton vannak. A CDU/CSU az atomenergiát egy kiegyensúlyozott energiakeverék (Energiemix) nélkülözhetetlen részének tekinti, és a már meglévő és biztonságos atomerőművek hosszabb idejű üzemben tartása mellett áll ki. Az FDP programja hangsúlyozza, hogy az atomenergiára átmeneti technológiaként szükségünk van, a kiszállás jelenleg gazdaságilag és környezetvédelmi szempontból is helytelen lenne.29 68 Külügyi Szemle
