Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Kiss J. László: A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások. A sokpártiságtól a kétpólusú pártpolitikai rendszer megszilárdulásáig
A német pártrendszer történelmi útja és a 2009-es parlamenti választások arra, hogy zavaró, ha az SPD vezetői országos szinten a Baloldalt megbízhatatlan partnerként bélyegezik meg, miközben a tartományi politikában a koalíciós döntést a párt helyi vezetőire bízzák. Az SPD és a Baloldal közötti együttműködés (piros-piros koalíció) Berlinben megvalósult, s az volt az egyetlen szövetségi tartomány, ahol a lisszaboni szerződéshez megtagadták a hozzájárulást.20 Nem vitás, hogy az új baloldali pártnak számos fiatal politikus tagja is van, akik már nem hozhatók összefüggésbe az egykori NDK szögesdrótjával és a berlini fallal, ám megtalálhatók azok is, akik a kommunista rendszerben szintén felelős tisztet töltöttek be. Egyikük éppen az egyik alapító, Georg Gysi, akivel kapcsolatban a választási kampány során ismét előtérbe került, hogy 1975 és 1989 között az állambiztonsági minisztérium aktív tagjainak nyilvántartásában szerepelt. A Bundestag egyik bizottsága Gysi „nem hivatalos tevékenységét" kétharmados többséggel bizonyítottként fogadta el.21 Mivel a WASG a szociáldemokrata pártból szakadt ki és vált - a PDS-szel alkotott fúzióval - a Baloldal részévé, nem meglepő, ha az új baloldali pártban néhányan az átalakult SPD-t látják, és hogy Gysi a választási kampányban a két párt együttműködését az „SPD újra-szociáldemokratizálódásától" tette függővé. A pártok közül a Gregor Gysi és Oskar Lafontaine - meglehetősen vitatott - személyiségében megtestesült Baloldal képviseli a legélesebb - sok tekintetben populista hangvételű - alternatívát: a schröderi reformokat jelentő Hartz IV. visszavonását sürgeti, kilépést a NATO-ból, kivonulást Afganisztánból, továbbá „Gazdagságot mindenkinek!", ugyanakkor az ellentétes „A gazdagságot megadóztatni!" - követelésekkel lép fel.22 Müntefering, aki az SPD-frakció elnöke, arra mutatott rá, hogy a Baloldal terveinek a megvalósítása a szövetségi köztársaság költségvetésének több mint a felét kitevő mil- liárdokat emésztene fel évente, jóllehet, annak csaknem fele már ma is szociális célokat szolgál. További probléma, hogy a párt néhány képviselője vonakodik attól, hogy az NDK-t diktatúrának tekintse, sőt olyan vélemény is akad, hogy a berlini fal 1961-es felépítése abban az időben megfelelő és nemzetközi jogilag megengedhető intézkedés volt. Természetesen elfogadható és érthető, ha az SPD arra törekszik, hogy egykori - a Baloldalhoz átpártolt - szavazóit visszaszerezze, ám ezzel nagy dilemma elé kerül a párt (hogy miként lehet olyan párttal szövetséget kötni, amely történelmi múltjának feldolgozásával eddig adós maradt), s a hitelesség problémájával is szembe kell néznie.23 Alternatív politikák a választási programokban A választások középpontjában két alapvető kérdés állt: hogy melyik párt képes - a hosszan tartó növekedés feltételeinek biztosításával - kivezetni a német gazdaságot a válságból, és hogy annak költségei hogyan érintik az egyes társadalmi rétegeket, azaz miként lehet a válság leküzdéséhez szükségszerűen felmerülő terheket igazságosan el2009. ősz 65
