Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Peisch Sándor: "Soha nem felejtjük el nektek...". A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben
Soha nem felejtjük el nektek. .."A magyar-német kapcsolatok az elmúlt két évtizedben tákkal, ezért lehettek bátrabbak, míg a szociáldemokratáknak óvatosabban kellett politizálniuk. A valóság azonban az, hogy Helmut Kohl történészként, Franz Josef Strauss pedig bajor emberként, saját élményei alapján is sokkal jobban ismerte a kelet-közép- európai térség problémáit, mint a nagynevű SPD- politikus, aki nem mellékesen kitűnő kapcsolatokat ápolt Edward Gierek lengyel vezetővel. (Strauss egyébként emlékirataiban egy teljes fejezetet szentel Magyarországnak, az 1956-os forradalom méltatása, illetve a szovjet beavatkozás leírása kapcsán.) Ezek a személyes élmények is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült bizalmi kapcsolatot kiépíteni a német vezetőkkel, másrészt a német vezetők és a magyar politikai vezetés reformszárnya között. A német vezetés felismerte, hogy az ortodox és a reformer erők közül - nem függetlenül persze a Szovjetunióban és Lengyelországban végbement pozitív változásoktól - az utóbbiak erősödnek meg, s ezek támogatása német érdek. Ezt a bizalmi kapcsolatot erősítette az 1987-ben aláírt kormányközi megállapodás a magyarországi németek nyelvi és kulturális hagyományainak ápolásáról, illetve az ahhoz nyújtott NSZK-támogatásról. Ennek a megállapodásnak az alapján nyitotta meg budapesti kirendeltségét a Goethe Intézet, s ez áttörésnek számított a Varsói Szerződés egyik tagországa és az NSZK kulturális kapcsolataiban, mivel ez megtörte az NDK tabunak számító monopóliumát ezen a területen. Ugyancsak ennek a bizalmi viszonynak volt köszönhető, hogy az NSZK segítséget nyújtott hazánknak az adósságválság kezeléséhez. Az egymilliárd márka hitel megszervezésében oroszlánrésze volt a bajor kormányfőnek. Ennek a bizalmi viszonynak a kulcsa az, hogy a bonni magyar nagykövet mindig hiteles tájékoztatást adott a magyar helyzetről, a reformszárny törekvéseiről, de a folyamatosan színre lépő új politikai erőkről is. Persze igen fontos az is, hogy az üzenetek a kancellár kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója, Horst Teltschik útján mindig eljutottak a címzetthez. A magyar-NSZK együttműködés minőségi fejlődésének előmozdítása mellett intenzív kapcsolatépítés folyt az EK irányába is, azaz végre megindult az a munka, amelyet a nyolcvanas évek elején Kádár még leállított. A nyolcvanas évek közepére ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy hazánk gazdasági felvirágoztatására az európai út az egyetlen reális alternatíva. Figyelemmel az Európai Bizottság akkori „külügyminisztere", a belga Willy de Clercq liberális pártállására, ebben nagy segítségünkre voltak a vezető FDP-s politikusok, Wolfgang Mischnick és Otto Graf Lambsdorff is. A magyar-német kapcsolatok történetében kiemelkedő helyet foglal el 1989. Az annus mirabilis ebben a relációban is a csodák éve volt. A keletnémet menekültek befogadásában, majd kiengedésében, a határnyitásban manifesztálódott egyértelműen az a mélyreható változás, amely az azt megelőző időszakban a magyar politikában végbement. De csoda volt abban a tekintetben is, hogy a kormány és az akkor már jelentős erőt képviselő ellenzék kimondva-kimondatlanul egyetértett abban, hogy a keletnémet menekülteknek segíteni kell. A határnyitás előzményeit, a bel- és külpolitikai köriil2009. ősz 47
