Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? getik, ami gyógyírt jelenthet a gyengén működő, fejlődő országok problémáira. Alapvetően kérdéses azonban, hogy a demokrácia elősegítése milyen következményekkel jár az olyan társadalmakban, ahol a demokratikus politikai kultúra még csíráiban sem található meg. Mi a járható út? Egy autoriter vezetőben érdemes-e bízni? Vagy csak a demokrácia önfenntartó erejében, ami úgyis kikényszeríti a liberális normákat? A demokrácia definíció szerint az emberek uralmát jelenti,33 azaz minimális követelmény, hogy legyenek többpárti szabad választások. Mindez nem ér azonban semmit, ha az emberek jogait, személyes szabadságát a demokratikus keretek között megválasztott vezetők nem védik, sőt maguk veszélyeztetik. A másik forgatókönyv szintén nem megnyugtató. Egy autoriter vezető lehet hogy képes megvédeni az emberek alapvető jogait, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek, de ha az emberek szabadsága pont a politika menetének meghatározására nem terjed ki, akkor kár is vitatkozni azon, hogy megfelelő-e ez a rendszer. A vita igazi lényege a kauzalitás sorrendjének leírása körül érhető tetten. Az államépítés szempontjából is lényeges kérdés, hogy léteznek-e bizonyos előfeltételek, amelyek szükségesek a demokráciák kialakulásához, vagy vannak bizonyos kedvező faktorok, amelyek felgyorsítják az átalakulást, és segítenek a fiatal demokráciákat önfenntartóvá tenni? A szakirodalomban két egymáshoz hasonló, de lényegéből fakadóan mégis különböző irányzat alakult ki arra nézve, hogy miképpen válik egy ország demokratikusabbá, vagy hogyan lehet azzá tenni. Az előfeltételek teljesülése egyesek szerint azért különösen fontos, mert egy rendszer lehet anélkül demokratikus, hogy az állampolgárok érdekeit szolgálná. Mindezzel az a probléma, hogy a társadalom igényeit figyelmen kívül hagyó berendezkedés, még ha demokratikusnak tűnne is, akkor sem lehet stabil, következésképpen hosszú távon működésképtelen. Ilyen értelemben az előfeltételek, mint a gazdasági fejlettség, a kormányzati rendszer stabilitása és legitimitása, nem a demokráciát definiáló tényezőkként jelennek meg, hanem mint az állam demokratikus működését biztosító társadalmi feltételek.34 Ebből kifolyólag az elméleti vitában többen vallják,35 igaz egymástól különböző hangsúlyokat keresve és találva, hogy egy működőképes demokratikus állam kialakulása szükségszerűen szakaszos folyamat. A szakaszos folyamat feltételezéséből arra is lehet következtetni, hogy fontosabb az erős és stabil állam kialakítása, és a demokratikus választásokat csak ezután érdemes bevezetni. Ezek szerint a stabil állami intézményrendszer és megfelelő gazdasági háttér egyben biztosítékot jelent később a joguralom érvényesüléséhez, azaz akár az állami hatalom túlkapásaival, így az államkudarc kialakulásának lehetőségével szemben is. A stabil rendszer azért is tűnhet előfeltételnek, mert mint Guillermo O'Donnell is megfogalmazta, a demokrácia nem más, mint „valami többnek az állandó hiánya".36 Az emberi vágy a fejlődésre jelenti ebben az értelemben a demokrácia kialakulásának feltételét is, és ez a vágy az univerzális emberi igény az emberi méltóság tiszteletben tartására. Az első szakasz így nem más, mint a demokráciában egyébként is benne rejlő lehetőség kibontakozása: az emberi remény megjelenése, hogy lehetőség van a fejlődésre.37 2009. tavasz 51
