Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Rada Péter Thomas Carothersnek38 ezen túlmenően az a véleménye, hogy olyan országokban, amelyek nem készültek fel a demokráciára, a demokrácia erőltetése csak árthat. Carothers gondolata, hogy a demokrácia kialakulásához elengedhetetlen a „demokratikus múlt" ta- utologikusnak tűnik, de megfontolandó a gondolata, mert a nevezett múltat a joguralom érvényesülésében és a működőképes állami intézmények létezésében is felfedezhetőnek tartja. A joguralom a demokrácia „trójai falova", amely előbb vagy utóbb hozzájárul az autokratikus rendszer demokratikus reformjához. Carothers egyes gondolatai a fokozatos államépítés és demokratizálás mellett is felsorakoztathatok érvként. Ennek oka egy kettősség: annak ellenére, hogy a szerző a szakaszos demokratizálás mellett érvel, a kritikusok39 mégis támadják, hogy túl nagy hangsúlyt fektet a fentebb említett előfeltételekre. A szakaszosság és egyben az ellentmondás is ott jelenik meg Carothers40 gondolataiban, amikor a sokat emlegetett joguralom erősítéséhez elengedhetetlennek tartja a demokráciát. Edward Mansfield és Jack Snyder, miközben kritizálják ugyan Carotherst, hogy valójában szakaszos folyamatot ír le, amikor a fokozatosság mellett érvel, arra hívják fel a figyelmet, hogy a „turbulens demokratizálás"41 polgárháborúhoz vezet a nem működő államokban, mert a történelem is bizonyította, hogy a szakaszokat figyelembe nem vevő demokratizálás mindig erőszakos eseményeket váltott ki. Elgondolkodtató és kétséges ez a gondolatmenet, hiszen például ezek szerint Kenya nem érett a demokráciára, hiszen a választásokat erőszakos cselekmények követték, azaz Kenya a demokratizálás és államépítés során valamikor kihagyott egy szakaszt. Válaszában Carothers is hasonlóan kétkedő,42 amikor azt mondja, hogy a szakaszosság szigorúan értelmezve azt jelentené, hogy például a világ legnépesebb demokráciája, India is csak a „demokrácia előszobájában lenne". Ebből az utolsó gondolatból fakadóan is védhető az az érvrendszer,43 amely szerint a demokratizálást nem lehet egy későbbi időpontra halasztani, azt fokozatosan, kis lépésekben kell végrehajtani. A „fokozatosság elmélete" azon a felismerésen alapul, hogy az autoriter berendezkedés nemhogy stabil bázist nem képes kialakítani a demokratizálás számára, hanem pont a tranzíció legnagyobb akadályát jelenti. Egy autoriter vezető lehet hogy képes arra, hogy stabil jogállamot teremtsen, de kicsi annak a valószínűsége, hogy akár a hatalomról is lemondjon, ha a demokrácia szabályai szerint arra kötelezné a lakosság. Az is igaz ugyan, és ezt az irányzat képviselői is elismerik, hogy vannak bizonyos faktorok, amelyek megkönnyítik egy demokrácia kialakulását, de ezeket nem szabad előfeltételekként emlegetni. A fokozatosság szerint az államépítés és a demokratizálás folyamata párhuzamosan is végbe mehet, és nem szükséges húsz, harminc, vagy akár ötven évet várni arra, hogy egy ország éretté váljon a demokráciára. Mindkét irányzat gondolatait figyelembe véve, és megfontolva azokat a tanulságokat, amelyek az utóbbi években felgyülemlettek a nem működő államok újjáépítésére tett kísérletek során, valójában mind a szakaszosság, mind pedig a fokozatosság elvének egyszerre kellene érvényesülnie ahhoz, hogy az államépítés ténylegesen sikeres lehessen. Felvetődik azonban, hogy mindez egyáltalán lehetséges-e? Világos, hogy a 52 Külügyi Szemle
