Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Michel Girard - Helen Milner: Zűrzavar és stabilitás
Folyóiratszemle gazdasági korlátok fokozatos leépítése hozzájárult az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti kölcsönös gazdasági függőség kialakulásához, és végső soron a protekcionista, izolacionista és nacionalista tendenciák ellensúlyozásához. A szerző a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi helyzetét meghatározó tényezők ismertetése után e tudományág néhány ismert képviselőjének véleményét mutatja be a transzatlanti kapcsolatok problémáiról és várható alakulásáról. Charles A. Kupchan a realistákra jellemző módon a hatalmi viszonyok alakulását veszi figyelembe, és megállapítja, hogy az amerikai és európai erőviszonyok egyre inkább kiegyenlítetté válnak, ami bizonyos feszültségeket kelt a kapcsolatokban, mivel Európa ellensúlyozni próbálja az Egyesült Államokat, ez utóbbi pedig igyekszik megőrizni domináns szerepét. Szerinte további romlás is elképzelhető, ami főként a Bush adminisztráció külpolitikájával kezdődött el. A második világháború után létrejött intézmények mára elavultak, ezt bizonyítja a NATO helyzete is. Kupchan azonban alapvetően nem látja pesszimistán a helyzetet, mert Európa megerősödése egy elmélyültebb együttműködés irányába lendítheti a kapcsolatokat. (Kupchan érvelését a következő recenzió bővebben kifejti). Sophie Meunier az Európa és az Egyesült Államok közötti viszonyok gazdasági aspektusát vizsgálva arra próbál választ találni, hogy a politikai nézetkülönbségek hogyan befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat. Érdekes módon arra a megállapításra jut, hogy a gazdasági és a politikai kapcsolatok egymástól szinte hermetikusan elzártak, azaz a politikai kapcsolatok romlása nem vonta maga után a gazdasági kapcsolatok visszaesését. A multinacionális cégek méretük és fontosságuk révén erős nyomást gyakorolnak a kormányokra minden olyan gazdaságpolitikai lépéssel szemben, amelyek a világpiacok beszűköléséhez vezethetnek. Iméne Ajala és Urs Luterbacher a környezetvédelmi politika tükrében vizsgálja a kapcsolatok dinamikáját, és főként arra keresi a választ, hogy a két szereplő miért viszonyul ennyire eltérő módon a környezeti kérdésekhez. Az amerikai gazdaság sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a magánautó-gyártásra és az áramtermelésben a szénre, mint az európai országok; az Egyesült Államokban e szektor vállalatai nem fogadják szívesen a fogyasztást csökkentő és a költségeiket növelő szabályozókat. Ezek az érdekcsoportok erős nyomást gyakorolnak a kormányra, ami megmagyarázza, hogy az Egyesült Államok miért vonakodik csatlakozni a klímavédelmi egyezményekhez. Ebből a szemszögből tekintve tehát az eltérő belpolitikai érdekek tekintetében áll fenn diszharmónia a két szereplő között. Wayne Sandholtz az emberi jogok politikájában megfigyelhető különbségeket emeli ki, ami természetesen a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításához való eltérő viszonyulásukra is magyarázatot ad. Sandholtz a realistákkal szemben azt állítja, hogy az egyes országok katonai ereje és háborúkban vagy békefenntartásban való részvétele nem feltétlenül befolyásolja a nemzetközi bíróságról alkotott álláspontjukat. Európában az emberi jogok elsőbbséget élveznek más értékekkel, így a szuverenitással is 2009. nyár 251
