Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Michel Girard - Helen Milner: Zűrzavar és stabilitás
Folyóiratszemle intenzív gazdasági kapcsolatok pajzsként védenek a konfliktusok és háborúk ellen. Az Európai Unió és az Egyesült Államok együtt a világ legkiterjedtebb kereskedelmi kapcsolatrendszerével rendelkezik: a világkereskedelemben való 40 százalékos és a világ bruttó jövedelméből való 60 százalékos részesedésével. A nemzetközi kapcsolatok liberális irányzata a transzatlanti gazdasági kapcsolatokban a közös érdekek legszilárdabb bázisát látja. Az 1995-ben elfogadott új Transzatlanti cselekvési program és az 1998-ban létrejött transzatlanti gazdasági partnerség számos területen ösztönözte az együttműködést: jog és belügyek, környezetvédelem, energia, tudomány és technológia, oktatás, kereskedelem és beruházás. A globalizáció körülményei között az egyes országok már nem tudják egyedül megoldani a problémáikat, ezért - a funkcionalista teóriák szerint - nélkülözhetetlen a nemzetközi politikák összehangolása. A kölcsönös függőség azonban kétélű kard - emlékeztet rá Hirschmann, Keohane és Nye. Az egyes felek gazdasági érdekei időnként akadályozzák az együttműködést, így például az amerikai és az európai vállalatok konkurenciája a kormányok közötti is feszültségeket szíthat. A gazdasági kapcsolatok sűrű hálózata tehát önmagában nem garantálja a békés kapcsolatokat, viszont mérsékli a konfliktusokat (Mansfield és Pollins). Az országok és országcsoportok közötti kapcsolatokat meghatározó másik tényezőt a közös értékek alkotják, amelyek jelentőségét főként a konstruktivisták hangsúlyozzák (Risse-Kappen, Wendt). A hasonló alapértékeket képviselő országoknak hasonló a világlátásuk, és várhatóan hasonló nemzeti érdekeket határoznak meg - állítja Wayne Sandholtz. Az Egyesült Államok és Európa közös érdekei között a demokráciát, az emberi jogokat és a magántulajdont emelhetjük ki. Természetesen e közös értékek tekintetében jelentős eltérés mutatkozhat az európai és az amerikai megközelítés között. A halálbüntetéssel, az emberi jogokkal, a nemzetközi bíróságokkal, a környezetvédelmi prioritásokkal és a katonai beavatkozás szerepével kapcsolatos európai álláspont gyakran határozottan eltér az amerikaitól, függetlenül a hatalmon lévő pártoktól vagy vezetőktől. Az országok közötti kapcsolatok fontos aspektusát képező tényező a második világháború óta létrehozott nemzetközi intézményrendszer is. Ezen intézmények nagy részének létjogosultságát a kormányzati politikák összehangolása adta, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza az együttműködés megszakadását válság idején. A Világkereskedelmi Szervezetet, a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot a két világháború közötti időszak válságai hívták életre, és a világgazdaság biztonságosabb irányba terelését próbálták megvalósítani. Az EU is fontos részét képezi a világrend újabb szakadásának megelőzését célzó intézményeknek. A nemzetközi kapcsolatok neoliberális irányzata nagy jelentőséget tulajdonít az intézmények nemzeti politikát meghatározó és együttműködést teremtő szerepének (Keohane és Martin). Az Európa és Amerika közötti békés együttműködést különösen a GATT, majd utóda a WTO segítette elő, katalizátorként működve a gazdasági kapcsolatok terén. A konfliktusrendezés mechanizmusa, a kölcsönösség előtérbe kerülése, a legnagyobb kedvezmény elve és a 250 Külügyi Szemle
