Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Gecse Géza: Mozgásterünk és a két világháború
Könyvekről még 1939. április 17-én, amely egy emigráns kormány létrehozásának előnyeit ecsetelte. 1940. március 17-én el is különítettek ötmillió dollárt erre a célra, majd 1940. május 24-én utasították Pelényit, hogy az összeget az MNB részére a Federal Reserve Bankban helyezze el, amit ő meg is tett.69 Kádár Lynn Katalin munkájából megtudjuk, hogy 1943 februárjától mind Habsburg Ottó, mind pedig Eckhardt Tibor aktív tagja lett az amerikai hírszerző szolgálatnak, és Ausztria, illetve Magyarország vonatkozásában együttműködött azzal.70 Ismerve a szolgálatok szigorú titoktartási kötelezettségét, továbbá Eckhardt itthoni kapcsolatrendszerét, nem zárható ki, hogy Eckhardtnak ne szántak volna valamilyen szerepet egy emigráns magyar kormány létrehozásában. Ezt látszik alátámasztani az a kitüntetett figyelem, amelyben Edvard Benes Eckhardt Tibort részesítette, akinek hírnevét csak erősítette, hogy Magyarországon 1944. december 4-én, távollétében, a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék halálra ítélte.71 Összegzés Ha a csehszlovák államalapításban részt vevő elit, illetve a két világháború közti magyar elit adottságait hasonlítom össze, az első lényegi különbség, hogy a csehek otthonosan mozogtak az úgynevezett szláv világban, vagyis tisztában voltak Európa keleti nagyhatalmának, Oroszországnak nemcsak az erős oldalaival, hanem a gyengéivel is. Annyira, hogy orientálni, befolyásolni igyekeznek a belső orosz folyamatokat is. A világháború kitörése előtt néhány esztendővel a neoszláv mozgalmon keresztül sikerült az oroszokkal új tartalmi elemeket elfogadtatniuk. A cseheknek nemcsak arról volt azonban pontos fogalmuk, hogyan gondolkodnak az oroszok, hanem arról is, hogy mi zajlott az úgynevezett köztes világban, vagyis nemcsak az Orosz, hanem a Német, az Oszmán és a Habsburg Birodalom területén is. A cseheknek tény volt, amit az oroszok közül sokan tagadtak, például az ukránok vagy a fehéroroszok léte, akikről Péterváron sokan állították, hogy ezek a nyelvek az orosznak csupán nyelvjárásai. A csehek érzékelték, hogy a térség északi részén erős a lengyel-orosz konfliktus, a térség déli részén pedig a macedón probléma oldható meg nehezen. Igaz, ők nem az oroszoktól, hanem a németektől érezték fenyegetve magukat. A cseh eliten belül rövid távon - a ruszofilektől eltérően - Masaryk és Benes érzékelték, hogy az említett problémák miatt igen kétséges, hogy az oroszokra vagy másokra tudnak támaszkodni, s ezért új színekkel gazdagították a cseh identitást: a szláv mellett alapvetően protestánsként s ekképp a nyugati világhoz tartozó nemzetként írták le magukat. Persze kérdés, hogy szükség volt-e annyira doktrinér módon túlzásba vinni ezt, hisz ez a társadalom belső kohéziója ellen hatott, s a későbbiek során megbosszulta magát. 222 Külügyi Szemle
