Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Rada Péter: Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat
Az államépítés folyamatának modellezése: fokozatos vagy szakaszos folyamat? séges különböző lépéseket, és hogy ezek a lépések milyen kapcsolatban állnak egymással. A tanulmány szerves részét képezi egy alternatív elméleti modell, egy gondolatkísérleti keret bemutatása, amely egyetlen modellben foglalja össze az államépítés különböző dimenzióit. Előfeltevések, a helyes kérdések megtalálása Talán már közhelynek tűnik, de mindenképpen meg kell említeni, hogy a hidegháborút követő nemzetközi rendszer minőségileg új helyzet elé állította a nemzetközi politika szereplőit. Az események az elmúlt húsz évben rávilágítottak a tényre, hogy a biztonságpolitikai architektúra, amely a második világháborút követő politikai viszonyokat tükröző és a kétpólusú szembenállás során kialakult nemzetközi intézményekben ölt testet, elavult, és nem képes megoldást találni az új formában megjelenő kihívásokra. A „kettős rendszerváltás", a demokratizáló országok és a kudarcot valló államok növekvő száma egyben a rendszer átalakításának szükségességére is felhívja a figyelmet. Avesztfáliai államközpontú rendszerérvényességeezzelpárhuzamosankérdőjeleződik meg, mert új, nem állami szereplők jelennek meg a nemzetközi politika színpadán, másrészt az ebből fakadó „új kihívások" átalakulásra kényszerítik a nemzetközi intézményrendszert is. Az egyik legsúlyosabb ilyen kihívás a nem működő államok következményeinek intenzívebbé válása. Provokatív módon feltehetnénk a kérdést, hogy talán nem is a vesztfáliai rendszer van válságban, hiszen az Európában és Eszak-Amerikában meghonosodott államiság modellje inkább kivételnek számít. Mindezek ellenére mégsem lehet a jelenlegi helyzetbe beletörődni, már csak a fejlett államok világának önös, jól körvonalazható biztonsági érdekei miatt sem. A New York-i terrortámadások egyértelművé tették a világ előtt, hogy a globalizáció következtében a biztonsági kihívások átstrukturálódtak. A destruktív nem állami szereplők a világ minden országát fenyegetik. A terrorista szervezetek, a bűnözői csoportok, hadurak benyomulnak a nem működő államok területére, és az állam gyengeségét kihasználva, bázist alakítanak ki maguk számára. Az államkudarcok vizsgálata 2001. szeptember 11. előtt elsősorban az államok belső minőségére koncentrált, és humanitárius jellegű volt. A nem működő állam azt jelentette, hogy az ország vezetése képtelenné vált a lakosság alapvető szükségleteinek a kielégítésére, a biztonság fenntartására. A merényletek után viszont a definíciókeresés, biztonságpolitikai megfontolásokkal elmélyített formája bontakozott ki. A probléma pontos meghatározásának világos politikai motiválója, hogy a nemzetközi közösség a kihívások megismerése után megtalálhassa a megfelelő válaszlehetőségeket. Az államkudarcok jelenségével kapcsolatban alapvetően három kérdés vetődik fel: Miért kell a nem működő államokkal foglalkozni? Mit kell tenni, hogy a nem működő államok jelensége ne jelentsen problémát? Hogyan kell mindezt megtenni? A kérdé2009. tavasz 43
