Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) jet-japán tárgyalások sikeres lezárulta után kívánja felvenni a diplomáciai kapcsolatokat (és a bejelentésről a United Press hírügynökség tudósítása alapján Budapest még aznap értesült), Magyarország már nem áltathatta magát semmilyen közvetítő szereppel vagy a többiekéhez képest jobb pozíciókkal. Ehelyett immár azért kellett igyekeznie, hogy behozza a tömbön belüli lemaradását, hiszen a japán külügyi szóvivő által megnevezett, Tokió által elismerni tervezett négy ország (Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország és Románia) közül ketten egyértelmű lépéselőnyben voltak, a magyar és a román fél hivatalosan még csak nem is deklarálta Japánnak a diplomáciai kapcsolatok normalizálására irányuló szándékát.47 így az a sajátos helyzet állt elő, hogy mire a belgrádi magyar követ május 24-én felkereste a magyar közeledési szándékot deklaráló szóbeli jegyzékkel japán partnerét, Budapesten már senki sem ringathatta magát a kereken egy héttel korábban született PB-döntésben szereplő fellengzős közvetítési szerep által remélt diplomáciai babérok learatásával. A magyar-japán nyitási szándék kapcsán egy másik értelmezési lehetőséget kínál Borhi László, amikor rámutat arra, hogy Moszkva több ízben, így az NSZK-val, a Törökországgal illetve a Japánnal történő kapcsolatfelvétel esetében is mintegy kísérleti próbaballonként használta a magyar diplomáciát.48 A japán reláció esetében ezt az állítást annyiban finomíthatjuk, hogy esetünkben a kelet-európai csatlós kisállam lépése nem a Japán felé irányuló szovjet nyitás előhírnöke volt. A Japánnal ápolt kapcsolatok normalizálására irányuló magyar szándéknyilatkozat Moszkva szempontjaiból értelmezésünk szerint inkább az 1956 márciusában megrekedt szovjet-japán béke- (végeredményüket tekintve fegyverszüneti) tárgyalások továbblendítését célzó újabb gesztusként, a Szovjetunió jóindulatának és megegyezési szándékának kinyilvánításában játszhatott szerepet.49 A PB döntését követően a Külügyminisztériumban tovább folytak a diplomáciai kapcsolatok rendezésére irányuló előkészületek. A pekingi nagykövetségnek jelezték az ügyben Budapesten kapott kínai hozzájárulást, másrészt megerősítették, hogy a külképviselet Japán irányába végzett munkáját (jelentések, japán újságírókkal és delegációkkal való kapcsolatok megteremtése) igen hasznosnak tartják, és pozitívan értékelik. Utasították a képviselet munkatársait, hogy a jövőben még behatóbban foglalkozzanak Japánnal, igyekezzenek részletesen tájékozódni az ország kül- és belpolitikájáról és a Japán irányában történő kínai vagy egyéb lépésekről, kiemelve, hogy továbbra is keressék a kapcsolatot a Kínában tartózkodó japán delegációkkal.50 Egy május 19-i tervezet alapján 22-én fogadták el a Japánnal való diplomáciai kapcsolatok felvételével kapcsolatos teendőket összegző feljegyzést,51 és ugyanezzel a politikai, gazdasági és kulturális relációs feladattervvel együtt készült el a japán félnek Belgrádban átadandó szóbeli jegyzék tervezete is. A jegyzékben a magyar fél „a két ország közötti hagyományos jó viszonyt és a de jure fennálló diplomáciai kapcsolatokat, valamint e kapcsolatok fejlesztésének szükségességét" tekintetbe véve „elhatározta, hogy újból megnyitja tokiói követségét, annak vezetésére rövid időn belül ideiglenes ügyvivőt küld, és a közeljövő2009. nyár 129
