Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva Belgium a gyarmatosítás folyamatába az 1870-es években, a közép-afrikai területek felfedezésével kapcsolódott be. Az ország három közép-afrikai kolóniája közül Kongó 1908-tól 1960-ig, a két volt német gyarmat, Ruanda és Burundi rövidebb ideig, 1924-től 1962-ig tartozott belga fennhatóság alá. Míg az első világháborút megelőző időkig a belga társadalom nem kötődött szorosan Kongóhoz, addig a két világháború között egyre többen vándoroltak a gyarmatra, és vették át a kereskedelem és bányák irányítását. Az anyaországnak a gyarmataival fenntartott kapcsolatait nagyrészt gazdasági jelleg határozta meg, a második világháború idején a három gyarmat közül a belga külpolitikának egyértelműen Kongó - mint a szövetségesek ellátó bázisa - bírt a legnagyobb jelentőséggel. A másik két kolóniával fenntartott kapcsolatok csekély jelentőséggel bírtak Belgium számára. Abból következően, hogy Belgium kolóniáit viszonylag későn „szerezte meg", és azokhoz fűződő kapcsolatai leginkább gazdasági jellegűek voltak, az ország esetében a kolonizációs múlt nem vált olyan jelentős identitásformáló tényezővé, mint például Nagy-Britannia esetében, ahol a nemzeti identitás alapvetően a birodalmi tudatból táplálkozott.57 Fontos megjegyezni, hogy a kongói gyarmattartó múltat a belga történelem egyfajta „történelmi tabuként" kezeli. Ennek oka, hogy II. Lipót király gyarmati kalandja idejét nemcsak Kongó természeti kincseinek kizsákmányolása, hanem a rabszolgákkal szemben kegyetlen fellépések és tömeges atrocitások jellemezték, s ezek már akkor világméretű tömegtüntetésekhez vezettek. Amikor az uralkodól908-ban, a fekete lakosság elleni kegyetlen politikája miatt kénytelen volt kolóniáját a belga államnak átadni, katonai segédjének a következőket mondta: „Átadom nekik Kongót, de nincs joguk megtudni, hogy mit tettem ott". Ennek az álláspontnak a jegyében a kongói atrocitásokkal kapcsolatos állami dokumentumokat megsemmisítették vagy titkosan kezelték.58 A belga koloniá- lis uralom előtt és alatt zajló tömeges gyilkosságok emlékezetével a mai napig nem tud szembe nézni a társadalom. A múlt ezen eseményeiről sok belgának nincs ismerete, vagy ha van is, mélyen hallgat róluk, mert az ott történtek a nemzethez tartozás érzését gyengíthetik. A belgák a múlttal való megbirkózás helyet egy új múltat konstruáltak, amelyben a kongói jelenlétet úgy mutatják be, mintha a katolikus missziók és a monarchia szimbolizálná az afrikai barbarizmus és primitivizmus alól való felszabadítást. A belga történelem ezen fekete foltját egyszerűen kitörölték a kollektív emlékezetből, olyannyira, hogy csak 2002-ben, a flamand szociológus Ludo De Witte könyve59 hatására állított fel a belga parlament szakbizottságot a Kongóban történtek rekonstruálására. A testület megállapította az akkori belga vezetés felelősségét. A gyarmattartói múltból következően a belga külpolitika a mai napig kiemelten kezeli a közép-afrikai térséget, a kolóniák függetlenedésüket követően továbbra is hangsúlyos szerepet kaptak Belgium afrikai politikájában, főleg - a gazdasági válságok és politikai instabilitás kezelését szolgáló - segélyezési és fejlesztési politika kapcsán. A külpolitika Belgiumban konszenzusra épülő témakör ugyan, ennek ellenére az or108 Külügyi Szemle
