Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban szág közép-afrikai jelenlétének megítélésében a flamand és a vallon politikai pártok mégis különböző véleményen vannak. Az Afrika-politika egyik állandó alapelvének tekinthető geográfiai - három volt gyarmatra való - koncentráció nem élvez teljes belpolitikai támogatottságot. Míg a frankofon oldal általában Belgiumnak a három régi gyarmatával fennálló privilegizált kapcsolatainak fenntartását támogatja, addig a flamand oldal nem kívánja kitüntetetten kezelni ezeket az országokat, hanem ugyanolyan feltételekhez kötve (például: jó kormányzás, emberi jogok betartása) akarja támogatni azokat, mint a többi fejlődő országot. Belgium Afrika-politikája kapcsán nem politikaiideológiai ellentétről van szó, hanem inkább növekvő kulturális véleménykülönbségről.60 Az ország északi flamand lakossága leginkább azért kötődik érzelmileg kevésbé a volt gyarmati frankofon területekhez, mert azok a kolonizációs múlt francia ajkúak által dominált Belgiumára emlékeztetik őket. Az Afrika-politika (és korábban az Európa-politika) kapcsán bemutatott etnikai véleménykülönbségektől eltekintve Belgium külpolitikája a mai napig konszenzusra épül, szemben az ország jelenlegi, válságokkal teli belpolitikájával, amelyre továbbra is jelentős flamand-vallon érdekellentét jellemező. A flamand-valton ellentét aktuálpolitikai megjelenése Túl a 2007-es törvényhozási választásokon A 2007. június 10-i törvényhozási választásokat a flamand kereszténydemokrata CD&V és a nacionalista N-VA párt szövetsége nyerte meg a képviselői helyek csaknem harminc százalékával, s a CD&V listavezető politikusa, Yves Leterme vezette a novemberben meginduló és Belgium történetének leghosszabb ideig (196 napig) tartó kormányalakítási tárgyalásait. A tárgyalások során a formateur-ré kinevezett Letermének - aki egyértelműen Flandria megerősítését és a regionalizmust támogatja - nem sikerült jobbközép koalíciót létrehoznia, mert vallon tárgyalópartnerei nem támogatták az államreformra vonatkozó javaslatait. A formateur lemondása miatt a tárgyalások kétszer is megszakadtak, és végül december 3-án II. Albert, a korábban miniszterelnöki posztot betöltő Guy Verhofstadtot nevezte ki közvetítőnek, s őt bízta meg kormányalakítási feladattal. A létrejött ügyvezető kormány 2008. március végéig kapott megbízatást, majd azt követően Yves Leterme vezetésével és öt párt (CD&V/N-VA, Open VLD, MR, PS és CdH) részvételével 2008. március 20-án tette le hivatali esküjét az új kormány, rövid ideig stabilizálva ezzel az ország belpolitikáját. A választások utáni hónapokban a kormányalakítási tárgyalások fő vitapontja egy újabb államreform kidolgozása volt. Annak ellenére, hogy 2008 február végén a nyolc tekintélyes belga államférfiból álló „bölcsek tanácsa" megállapodott az alkotmány korlátozott módosításáról61 - amelynek alapján a frankofon déli rész is megkapja a korábban 2009. nyár 109
