Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva hozzájárultak az önálló brüsszeli identitás fejlődéséhez és a Vallon és Brüsszel régió egymástól való eltávolodásához. A belgiumi franciaajkúak nem alkotnak a flamand- hoz hasonló kulturális-nyelvi egységet, és politikai kötődés sem alakult ki közöttük: a vallonok inkább szociáldemokrata orientáltságúak, míg a brüsszeli franciák liberálisak vagy konzervatívak. Manapság frankofon szolidaritásról azért sem beszélhetünk, mert annak ellenére, hogy Brüsszelben a francia a leggyakrabban beszélt nyelv, az nemcsak a frankofonok, hanem az egyre nagyobb számban betelepedő marokkói, török és pakisztáni lakosság nyelve is, valamint több holland ajkú is a franciát használja. A 280 ezer külföldinek otthont adó belga főváros esetében ma már nem beszélhetünk nyelvi többségekről, hanem sokkal inkább nyelvi kisebbségekről. Végezetül Belgium összetett „identitáshálóját" vizsgálva mindenképp meg kell említenünk egy másodlagos, politikai értelemben még meglehetősen kezdeti stádiumban lévő európai identitás kialakulását is, amely a több európai uniós intézménynek otthont adó főváros kollektív identitására szintén jelentősen rányomja bélyegét. Kettős identitás és politika összefüggései A flamand-vallon identitás és a belpolitika kapcsolata Belgium kettős identitása és az ország föderalizációs folyamata egymástól elválaszthatatlan. Egyrészt azért, mert az ország belpolitikai átalakulása a territoriális identitások megerősödése és autonómiára való igénye miatt zajlott le: a központosított állam átformálása egyben annak a ténynek az elismerését jelentette, hogy „Belgiumban két nemzet létezik, eltérő célokkal és törekvésekkel".23 Másrészt külpolitikai téren az Európai Unióban jelentős szereppel bíró föderalizmus, szubszidiaritás és regionalizmus elvei azért is élveznek belga támogatást, mert az ország a belpolitikai feszültségeket is ezen elvek mentén tudta mérsékelni. Belgium több lépcsőben lezajló föderalizációja kiválóan illusztrálja a regionális identitások politikai szinten való kifejeződését. Az 1960-as évek végén a flamand és vallon nacionalista pártok javuló választási eredményei, valamint az egyre gyakoribb nacionalista tüntetések ráirányították a figyelmet az identitások megerősödésének politikai problémáira. Míg az unitárius és sokáig francia dominanciájú belga állam átalakítása a hatvanas évek nyelvi törvényei által létrehozott négy nyelvi terület kialakításával vette kezdetét, addig az 1970-es évek elejétől nem törvényi szabályozással, hanem az ország alkotmányának módosításaival, intézményi reformok keretében kívánták a két nemzet közötti feszültséget csökkenteni. Az alkotmányreformok etnikai adminisztratív egységek kialakítását, majd ezek hatásköreinek növelését célozták meg. Az 1970-es első alkotmányreform következtében mind az erősebb flamand, mind a gyengébb vallon identitás - valamint a brüsszeli és német 96 Külügyi Szemle
