Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - NATO - Türke András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya (1966-2009)
Türke András István közös törekvésekre is utalnunk kell - a teljesség igénye nélkül amennyiben ez közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolt a francia politikára. Időnként utalunk a francia hivatalos politika és a francia katonai adminisztráció közötti véleménykülönbségekre. Mindezek ismeretében pedig könnyebben meg tudjuk ítélni a Sarkozy elnök által vég- hezvittek eredményeit és jelentőségét. Az 1966-os francia kilépés és az Észak-atlanti Szerződés 14+1-es rendszere (1966-1978) Az 1960-as évek elején a Charles de Gaulle francia elnök politikai elképzeléseit tartalmazó Fouchet-terv kísérletet tett az európai közös védelempolitika és a NATO közötti szálak meglazítására, de a terv elbukott.11962 novemberében a nassaui szerződéssel eldőlt, hogy Nagy-Britannia lemond az önálló atomütőerő fejlesztéséről (Franciaországgal együttműködve), és az Egyesült Államoktól teszi függővé atomprogramját.2 Miután először az Egyesült Államok válaszra se méltatta Franciaországnak a NATO „ENSZ BT"-sítésére tett javaslatát, majd a massive retaliation doktrínát Robert McNamara védelmi miniszter kezdeményezésére a kubai válság hatásaként a flexible response doktrína váltotta fel, mely a nukleáris ellentámadást csak második lépcsőben képzelte volna el, és a francia atomütőerőt is NATO- (pontosabban: amerikai) parancsnokság alá szerette volna rendelni, De Gaulle kivonta a francia haderőt a NATO katonai szervezetéből, miközben Franciaország a polgári szervezet (szövetség) részvevője maradt. Mindazonáltal a nyugat-európai biztonsági architektúrában kialakult új helyzet feltétlenül megkívánta egy modus vivendi kialakítását a felek részéről. A NATO és a francia kivonulás Forrás: Frédéric Bozo: Deux strategies pour l'Europe - De Gaulle, les Éta isiin is et VAlliance atlantique, Plon, Fondation Charles de Gaulle, 169. o. 66 Külügyi Szemle
