Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - NATO - Türke András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya (1966-2009)
De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya (1966-2009) Türke András István K öztudomású, hogy 1966-ban Charles de Gaulle elnök számos tényező együttes hatására kiléptette Franciaországot a NATO katonai szervezetéből, míg az Észak- atlanti Szerződésnek az ország továbbra is tagja maradt. Az önálló francia nukleáris elrettentő erő szövetségesi alkalmazhatósága egy esetleges krízis esetén az euroatlanti térség integrált védelmi struktúrájának egyik bizonytalansági tényezőjét jelentette. Ezek az ellentmondások máig nincsenek teljesen feloldva, még ha a nukleáris elrettentés fontossága a Szovjetunió felbomlása után vesztett is a jelentőségéből. Mégis, néha felszínre bukkannak olyan esetekben, mint 2009 februárjában a francia és brit SSBN tengeralattjárók összeütközése: e téren nincsenek összehangolt lépések, a brit tiszt amerikai társával a fedélzeten gyanakodva „figyeli" (figyelné) a franciát a másik tengeralattjáróban - és fordítva. A nukleáris kérdést tehát nem (Franciaország és a NATO két, hadászatilag egymást kizáró nukleáris doktrínával rendelkezik), a Németországban állomásozó francia erők közösségi felhasználását azonban a későbbiek folyamán több szerződés is próbálta keretek közé szorítani. Fontosabb változásokról a kilencvenes években beszélhetünk még, amikor Chirac elnök Franciaország számára méltányos feltételeket kérve tett kísérletet a reintegrációra, azonban e törekvéseket az Egyesült Államok megvétózta. Ennek ellenére ezután Franciaországot az európai NATO-békefenntartó-kontingensek legjelentősebb résztvevői között tarthattuk számon. A régi-új stratégia szerint Franciaország fontos és megbízható partnere az Észak-atlanti Szerződésnek, de „hivatalosan" negligálja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, noha ez utóbbi szerveiben eseti jelleggel egyre gyakrabban tűntek fel francia tisztek is. Az IFOR (1995/96) óta a konkrét hadműveleteket illetőleg Franciaország a NATO parancsnoksági rendszerébe integráltan vesz részt. Mondhatni tehát, a békefenntartás területén a francia-NATO szálak egyre erősödtek, míg az „európai védelem" kérdése egy esetleges közvetlen támadás esetén továbbra is neuralgikus tényezőnek számított. A 2009-es reintegráció jó alkalom arra, hogy összességében szemügyre vegyük és értékeljük a francia-NATO viszony Charles de Gaulle elnök utáni, több mint négy évtizedes alakulását. Ennek során néhány esetben a NATO fejlődésére és a francia-német 2009. nyár 65
