Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Sz. Bíró Zoltán: Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetőségek
Sz. Bíró Zoltán mind a pajzsot befogadni kész Varsót és Prágát. Ugyanakkor az amerikai szándékok az európai államok egy részét is nyugtalanná tették, sőt már a Bush-adminisztráció idején akadtak a tervnek tekintélyes amerikai bírálói is. Strobe Talbott, a Brookings Intézet elnöke, a Clinton-adminisztráció egykori külügyminiszter-helyettese 2007 októberében a képviselőház külügyi bizottsága előtt az európai rakétatelepítési tervről azt állította, hogy ezzel programmal Washington valósággal „botot adott Putyin úr kezébe, hogy azzal Amerikát és európai szövetségeseit ütlegelhesse". És nem Talbott volt az első, aki felettébb kritikusan ítélte meg a telepítési terv erőltetését. Az amerikai pajzs kapcsán ugyanis számos technikai és politika természetű probléma merül fel mindmáig. Az Obama-adminisztráció épp ezért kezdettől felettébb tartózkodóan nyilatkozik a rendszerről és annak politikai hasznosságáról. Következésképpen jelentős esélye van annak, hogy a terv tartósan lekerül az amerikai politikai napirendről. Ez azonban valószínűleg csak akkor fog megtörténni, ha sikerül Irán ügyében közelíteni egymáshoz Moszkva és Washington álláspontját. Egy azonban bizonyos: Moszkva mindent megtesz majd annak érdekében, hogy nyilvánosan egymástól elkülönítve kezelje a rakétapajzs és Irán kérdését. Az európai rakétavédelmi rendszer sorsa azonban nemcsak az Irán körüli konfliktus rendezésével és az ebben játszott orosz szereppel függ össze, hanem a stratégiai támadófegyverek további leszerelésére vonatkozó tárgyalások eredményességével is. A stratégiai stabilitás szempontjából kulcsfontosságú, 1991 júliusában megkötött START-I megállapodás az idén december elején, míg a 2002 májusában, a nukleáris támadóképességekről aláírt szerződés 2012-ben jár le. A START-megállapodás - szemben a 2002-es szerződéssel - nemcsak a nukleáris robbanófejek számát szabályozza részletesen, de a hordozóeszközökéit is, továbbá pontosan és részletekbe menően rögzíti az ellenőrzés mechanizmusait. A tárgyalások felújítását éveken át Moszkva szorgalmazta. És ennek éppúgy voltak gyakorlati, mint presztízsbeli okai. Az Obama-adminisztráció - ellentétben elődjével - késznek mutatkozott a tárgyalások felújítására, annak első szakértői fordulójára már áprilisban Rómában sor is került. A stratégiai támadófegyverek további korlátozására vonatkozó tárgyalások sikeressége, avagy sikertelensége, messzemenő következményekkel járhat. Ha a felek nem jutnának egyezségre, úgy a hagyományos fegyverek korlátozására vonatkozó - 1990-ben megkötött és 1999-ben módosított - szerződés jövője is végképp bizonytalanná válhat, miként a közép- és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról rendelkező 1987-es washingtoni megállapodásé is. És ha a stratégiai stabilitás fenntartásában mindeddig legnagyobb szerepet vállaló hatalmak feladják korábbi kiszámítható és felelősségteljes magatartásukat, mire számíthat a világ a kevésbé kiszámítható hatalmaktól? A tavaly ősz óta kibontakozó pénzügyi és gazdasági válság nemcsak az Egyesült Államokat érintette érzékenyen, hanem Oroszországot is. Hiába halmozott fel Moszkva 2008 augusztusára csaknem 600 milliárd dollárnyi tartalékot, ezek a megtakarítások 62 Külügyi Szemle
