Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Gyarmati István: A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság ?
Gyarmati István ami felülír minden más célt, és akár olyan irracionális célok kitűzéséhez is vezet, mint a szovjet birodalom legalábbis részleges helyreállítása. Ez még akkor is igaz, ha az orosz vezetés hevesen tagadja. De mi másnak lehetne tekinteni azt a törekvést, hogy - bár más megfogalmazásban - saját, lehetőleg kizárólagos befolyási övezetének tekintse a volt Szovjetunió egész területét, amelyen belül - fogcsikorgatva - csak a balti államok esetében mondott le annak egy részéről. Ez még akkor is így van, ha a politika célja valóban nem a szovjet birodalom formális helyreállítása, azaz Putyin megbékélt azzal, hogy annak területén több önálló állam jött létre, de ezekben az államokban döntő, lehetőleg kizárólagos orosz befolyást szeretne létesíteni, aminek érdekében majd minden eszköz alkalmazását számításba veszi, beleértve szükség esetén akár a katonai erő alkalmazását is. A katonai erő, természetesen, nem feltétlenül, sőt lehetőleg nem is elsősorban nyílt katonai agresszió formájában jelentkezik, hanem számos más formát ölt a „békefenntartástól" (ami valójában a konfliktus befagyasztását és akár mesterséges fenntartását jelenti annak érdekében, hogy az orosz jelenlét nélkülözhetetlen legyen) a másik ország határ- vagy/és légvédelmének orosz csapatokkal történő biztosításáig, ami gyakorlatilag orosz csapatok állomásoztatását jelenti a másik ország területén Sok esetben az orosz katonai dominancia az adott ország haderejével való „együttműködésen" keresztül történik, aminek következtében olyan helyzet alakul ki, hogy a másik ország hadereje orosz közreműködés nélkül gyakorlatilag működésképtelenné válik. Az orosz befolyás megőrzésének igen fontos eleme a gazdasági függőség kialakítása, beleértve a másik ország politikai és gazdasági elitjének „megvásárlását" közvetlen vagy közvetett orosz beruházásokon keresztül. Sajátos esetben az orosz kisebbséget is felhasználják a nagyhatalmi célok elérése érdekében. Félreértések elkerülése érdekében, különösen a magyar olvasók számára, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az orosz kisebbség védelme egyáltalán nem hozható párhuzamba a magyar kisebbségek védelmével, nemcsak azért, mert azok kialakulása, történelme és társadalmi szerepe, beágyazódottsága merőben más, hanem azért is, mert Oroszország „törődését" nemzeti kisebbségeivel kimutathatóan elsősorban nem az irántuk érzett aggodalom, nem identitásuk megőrzésének elősegítése, hanem a másik állammal szemben folytatott orosz nagyhatalmi politika érdekei vezérlik. Ezt pontosan mutatja, hogy Oroszország szinte szó nélkül tűrte, hogy Kazahsztán kiszorítsa az orosz politikai elitet az ország irányításából, sőt eltűrte az orosz kisebbség majdhogynem nyílt hazatelepítésére irányuló kazah politikát is, mivel úgy látta, Kazahsztán kellően szorosan együttműködik Oroszországgal, és nem volt szükség az orosz kisebbség felhasználására. Ebben az orosz politikában sajátos helyet foglal el Közép- és Kelet-Európa. Kelet- Európa országai, Fehéroroszország, Moldova és Ukrajna ezen belül nagyrészt abban a körben foglalnak helyet, amelyet Oroszország saját érdekszférájának tart. Ezzel a csoporttal szemben Oroszország igen változatos eszközöket alkalmaz a katonai erőtől kezdve (1. Moldova) az orosz kisebbségen keresztül (1. Ukrajna) a gazdasági befolyásolásig és 46 Külügyi Szemle
