Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Gyarmati István: A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság ?
A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság? számos más eszközig annak érdekében, hogy meggátolja ezen országok eltávolodását Oroszországtól. Ennek jegyében még az olyan „enyhe" kezdeményezéseket is növekvő idegességgel kezeli, mint az Európai Unió Keleti Partnerség kezdeményezése. Ennél nyilván sokkal bonyolultabb azoknak a volt csatlósoknak a helyzete, amelyek ma már a NATO és az Európai Unió tagjaivá váltak. Ezekkel az országokkal szemben az előbb említett eszközök legtöbbje nem alkalmazható. Igaz, két balti országnak lehet kellemetlenségeket okozni az orosz kisebbség felhasználásával, de ennek lehetősége egyre csökken, hiszen a balti országokban élő oroszok minden problémájuk mellett is sokkal szívesebben élnek Észtországban vagy Lettországban, mint Oroszországban, és ebből adódóan egyre kevésbé hajlandók az orosz ötödik hadoszlop szerepét eljátszani. Vannak azonban olyan területek, ahol Oroszország még mindig jelentős befolyással rendelkezik, és ezeken a területeken számos közép-európai országnak képes kellemetlenségeket okozni. Az első és talán legfontosabb ilyen terület az energiapolitika. Szinte valamennyi új európai uniós tagország kisebb-nagyobb mértékben függ az orosz energiától: olaj- és gázellátása jórészt, egyes esetekben pedig kizárólagosan az orosz szállításoktól függ. Ez a helyzet már önmagában is jelentős befolyáshoz juttatja a Kremlt, amely az energiaszállításban részt vevő cégeket, azok tulajdonviszonyaitól függetlenül, közvetlenül irányítja, és szinte leplezetlenül használja politikai céljai elérése érdekében. Nem ez az igazán nagy probléma azonban, hiszen józan, objektív elemzés esetén világossá válik, hogy ez a függőség - mint szinte minden gazdasági kapcsolatrendszer - kölcsönös: a vásárló függ, különösen monopolhelyzetben lévő szállítójától, de az eladó sem független, hiszen termékét el akarja adni, mert csak így juthat megfelelő bevételhez és profithoz. Az energiaellátás területén ez a függőség sajátos, hiszen nem vagy nehezen helyettesíthető termékről van szó, amely ráadásul stratégiai jellegű, azaz hiánya megbéníthatja az ország működését. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az eladó is sajátos helyzetben van, hiszen ő is nagy mértékben függ a vásárlótól. Oroszországnak óriási szüksége van az olaj- és gázeladásból származó jövedelemre. Amikor az árak magasan voltak (esetleg lesznek), akkor az extra jövedelem az ország számára extra lehetőségeket kínál. Normális esetben ezeket a jövedelmeket a gazdaság más területeinek fejlesztésére, az infrastruktúra kiépítésére, tartalékok képzésére fordítják. Oroszország azonban autoriter társadalmi-politikai berendezkedésénél fogva és nagyhatalmi külpolitikájától vezérelve ezeknek a jövedelmeknek a döntő részét nem ilyen célokra fordította, hanem az állam erősítésére, a haderő fejlesztésére, a Putyin népszerűségét és hatalmának stabilitását biztosító jóléti intézkedésekre. Még arra sem fordítottak figyelmet, hogy a jövedelem forrásául szolgáló olaj- és gáztermelő és -szállító kapacitásokat rendben tartsák, illetve elvégezzék az elengedhetetlen javításokat, hiszen ezek nagyrészt katasztrofális állapotban vannak. Ma, amikor a bevételek az árak csökkenéséből adódóan radikálisan csökkentek, Oroszországnak még nagyobb szüksége van a bevételre, hiszen gazdasága szinte minden egyéb területen a harmadik világ színvonalán maradt, és képtelen az állam műkö2009. nyár 47
