Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Marton Péter A pártképződésnek, illetve a létező pártok jelentősebbé válásának az akadályozása a helyi közösségeket, illetve az etnikai és vallási törésvonalakat meghaladó érdekszerveződésnek gátja, egyben a hosszú távon eredményes nemzetépítés buktatója. A veszteségkerülés vs. a kábítószer-termelés elleni fellépés Már szó esett a kábítószer-termelés elleni fellépés és a gerillák elleni fellépés lehetséges ellentmondásairól a kontraproduktiv terménypusztító programok esetében. Az ezzel kapcsolatos nézeteltéréseket is szokták egyfajta európai-amerikai ellentétként bemutatni. Ebben annyi igazság van, hogy még a gerillák elleni fellépésben és a counterterrorism területén aktívabb európai államok - például Hollandia vagy az Egyesült Királyság - sem szívesen támogatják a terménypusztítást (de nem támogatja Kanada és Ausztrália sem). Utóbbiak szerint az afgán földművelők megélhetését veszélybe sodorni egyenlő a gerillaháború fűtésével, az pedig több veszteséghez vezet - márpedig ezeknek az országoknak egy része fokozottan ügyel veszteségeinek minimalizálására, amennyire csak a lehetőségek engedik. A veszteségkerülésre való törekvés a Dél- és Kelet-Afganisztánt elkerülő országok - tehát az ISAF-koalíció nagyobb része - esetében olyan műveleti szabályok előírásával jár együtt, amelyek a kábítószer-kereskedők elfogásával és a droglaboratóriumok felszámolásával kapcsolatban is tétlenségre utasítják a katonákat. A valójában veszteségkerülésen alapuló megközelítést az európai politikusok sokszor a kábítószerek elleni aktív fellépés bármilyen formájának elutasításával próbálják retorikailag igazolni, és még hosszú távon sem látják szükségesnek álláspontjuk oldását. Pedig még a korábban már említett, általánosságban óvatosnak jellemezhető afgán kábítószerügyi stratégia is számol a terménypusztítás, illetve a kényszerítés eszközeit is bevető terményhelyettesítés lehetőségével azokon a területeken, ahol az alternatív megélhetés legalább alapvető szinten már biztosított. A költségkerülés vs. a biztonsági szektor fejlesztése A nemzetközi koalíciókban a méltányos tehermegosztás kérdése örökzöld probléma. A koalícióalakítást kezdeményező/vezető országok jellemzően aránytalanul nagyobb terhet kénytelenek viselni, mint mások. Az Egyesült Államok részben ennek a jelenségnek az enyhítésére engedte át 2001 után a vezető szerepet bizonyos „szektorokban" a partnereinek. Az Egyesült Királyság kapta meg a kábítószerek elleni fellépés és az ahhoz kapcsolódó afganisztáni intézményépítés koordinálását, Olaszország az igazságügyi rendszer kiépítésének, Japán pedig a lefegyverzési, demobilizációs és reintegrációs (DDR) programoknak az irányítását. Németországnak a rendőrképzés jutott. A költségek méltányosabb elosztását azonban ez végeredményben nem biztosította. A kijelölt vezető országok nem látták el megfelelően a feladatukat, az Egyesült 28 Külügyi Szemle
