Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak Királyság pedig a kábítószerügyi vezető szerepéről gyakorlatilag lemondott, miután katonáinak át kellett venniük a stafétát a gerillaháború megvívásában az amerikaiaktól Helmánd tartományban - az ottani PRT vezetésével együtt s ezzel a feladattal egy kemény kábítószerügyi álláspont nem lenne összeegyeztethető. Különösen látványos példája a kijelölt feladatok elhanyagolásának Németország szerepe a rendőrképzésben. Az eredeti elképzelés szerint Németországnak elegendő lett volna a rendőri elitnek, tehát a tiszteknek a kiképzésére koncentrálnia, míg az Egyesült Államok vállalta a tömeges rendőrképzést, mely így kiegészítő jelleggel, alulról töltötte volna fel a rendőri szolgálatot.24 Még ennek, a terheket megosztó megközelítésnek a fényében is megdöbbentő, hogy egy forrás szerint25 Németország az Egyesült Államok által a rendőrképzésre fordított összegnek csupán ötvened részét költötte el a saját, minimális létszámmal dolgozó rendőri missziójára. Kibúvót egyfelől az jelentett Németország számára, hogy a rendőri misszió vezetését utóbb áttestálta az Európai Unióra,26 másfelől pedig az, hogy az Egyesült Államokat a rendőrképzés militarizálásával kezdte vádolni. E szerint a kritika szerint az amerikaiak a tömeges rendőrképzés útján nem a törvények betartatására alkalmas rendőri erőket nevelnek ki - ellentétben a minőségre összpontosító németekkel -, hanem a gerillaháború megvívására bevetni kívánt emberi töltelékanyagot. Ez a vád azonban alaptalan. Túl azon, hogy az amerikai megközelítés magyarázata valójában a rendőrképzés hátterében már említett koncepció, ma az afgán realitásnak megkerülhetetlen ismérve, hogy Dél- és Kelet-Afganisztánban - de még az ország más részein is - a rendőröknek olykor 107 mm-es rakétákkal, gránát- és aknavetőkkel, nehézgéppuskákkal és más könnyűfegyverekkel is jól ellátott gerillákkal kell felvenniük a harcot. Valós átváltási dilemmák Bizonyos esetekben az egyértelműen az államépítés céljából következő lépések kerülnek ellentmondásba egymással, a terepen jellemző speciális viszonyok miatt. Ezekre vonatkozóan is következik az alábbiakban néhány példa. A terrorizmus elleni aktív fellépés + az erők védelme vs. a gerillák elleni fellépés Az afganisztáni gerillaháborúban rendre hátráltató tényezőnek bizonyul az ISAF-erők számára a rengeteg közel-légitámogató bevetés, amelyre a szárazföldi csapatoknak a veszteségek minimalizálása érdekében akár a legkisebb tűzharcban is szükségük lehet. Az ilyen bevetések során ledobott bombák gyakran végeznek ártatlanokkal, már csak abból adódóan is, ahogyan a gerillák pozícionálják magukat. Bármilyen precízen használnak egy fegyvert a nyugati légierők, a sűrűn lakott falvak vályogkunyhói között az úgynevezett cirkuláris hibahatáron belül landoló bombák is túl sok rombolást vihetnek véghez. A civil áldozatokról szóló narratíva pedig a gerillaháború ideológiájának szerves része. 2009. tavasz 29
