Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Bába Iván: A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei
Bába Iván polgárok megtakarításai tűntek el, hogy aztán más vagyonformában feltűnjenek mint a Kreml által vezérelt folyamat, melynek jegyében 1995-től rubelben jegyzett értékpapírok tömeges kibocsátásával felduzzasztották a külső és a belső adósságot. Az eurókötvények kibocsátása után kialakult pilótajáték végül összeomláshoz vezetett. Az évtized végére a világgazdaságban elkezdődött az energiaárak - időnként drasztikus - növekedése, amely azonban értelemszerűen nem azonnal éreztethette jótékony gazdasági hatását. A nehéz gazdasági és politikai helyzet által kikényszerített hatalom- váltást követően az orosz gazdaság növekedési pályára állt, s az elmúlt nyolc évben rendkívül figyelemre méltó, évi hat-nyolc százalékos gazdasági növekedést produkált. A növekedés elsődleges forrása kétségkívül az energiaárak világpiaci robbanásából fakadt. Emellett az orosz gazdasági vezetés gazdaságpolitikai lépései is segítették a kibontakozást a mesterségesen erősen tartott rubel leértékelésével, a bankszektor átalakításával, az adórendszer egyszerűsítésével, a gazdasági jogbiztonság megteremtésével (amely visszacsalogatta a külföldi befektetőket). Első pillantásra a putyini gazdasági stabilizáció eredményei valóban lenyűgözők voltak: • a központi bank aranytartaléka elérte, majd meghaladta a 600 milliárd dollárt, s mintegy heti egymilliárddal növekedett (ezzel Oroszország a valutatartalék tekintetben a 3. helyen állt a világon); • mintegy 150 milliárd dolláros stabilizációs alapot hoztak létre, amelyet nagyrészt külföldi beruházásokra, tulajdonszerzésre fordít az orosz állam; • a lakosság reáljövedelme 8 év alatt a 2,5-szeresére nőtt; • 2007-re Oroszország a világ hetedik legerősebb gazdaságává vált, a GDP meghaladta a 2000 milliárd dollárt; • az egy főre jutó GDP elérte a 13 700 USD. A gazdasági növekedés elsődleges forrása a nyersanyag, földgáz és kőolaj kitermelése és értékesítése volt. Mivel az állam visszaszerezte mindenható hatalmát az energetikai szektorban, az exportból fakadó bevételek tekintélyes része az állami bevételt gazdagította. A GDP csaknem egyharmada (31,6 százalék) e termékek exportjából származott. Mindez azt is jelentette, persze, hogy az ország gazdasága erőteljesen ki van téve az energiaárak világpiaci ingadozásának. Ennek ellenére Oroszország hosszú távon nem építhet kizárólag nyersanyag- és energiaexportjára, mert a jelenlegi energiakitermelés nem növelhető, sőt jelenlegi szintje nem is nagyon tartható. Nyersolajból Oroszország napjainkban napi tízmillió hordót termel ki, de elérkezett a növekedés határához. Földgázból is egyre többet kell külföldről, mindenekelőtt Közép-Azsiából beszereznie a Gazpromnak a hazai igények kielégítéséhez és nyugat-európai exportkötelezettségeinek teljesítéséhez. Ráadásul a kitermelési helyszínek egyre nehezebben megközelíthető földrajzi környezetben vannak, s az időjárás viszontagságai mellett meg kell küzdeni a kitermelési költségek növekedésének problémájával is. 20 Külügyi Szemle
