Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Bába Iván: A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei
A putyini Oroszország bel- és gazdaságpolitikájának kialakulása és főbb elemei Nyilvánvaló volt, hogy az elmúlt évekbeli gazdasági növekedési tempó aligha tartható tovább - még a világgazdasági válság nélkül sem. A korábbi lenyűgöző gazdasági adatok mellett nyilvánvalóvá váltak az árnyoldalak is. Az egyik fő probléma az egyenlőtlen fejlődés, amely csak részben természetes ebben a földrajzi méreteit tekintve szinte felfoghatatlanul hatalmas országban. A gazdasági növekedés elképesztő méreteket öltött Moszkvában és Szentpétervárott, továbbá még néhány nagyvárosban. Ennek érzékeltetésére álljon itt egyetlen adat. A főváros központjában, a Moszkva folyó partján épül a City Center, a többhektáros, részben a folyón átívelő, hatalmas üzletközpont. A kereskedelmi-gazdasági központ fő épülete 174 emelet magas lesz. A City Centerbe 2015-ös elkészültéig 3000 milliárd dollárt fektetnek be. Ezzel szemben Oroszország eldugott vidékein kihalóban vannak a falvak, a néhány ott ragadt idős ember gyakorlatilag naturálgazdálkodásra rendezkedett be (értsd: azt eszi, amit megtermel). A leggazdagabb Moszkva és a legszegényebb Ingusföld között az átlagjövedelmek tekintetében 8,4-szeres a különbség. A munkanélküliség Moszkvában a legkisebb, az orosz átlag alatt van, míg Ingusföldön 43 százalékos. Az átlagfizetés az energia-kitermelés miatt a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben a legmagasabb, 37 366 rubel, míg Ingusföldön csak 5663 rubel. Az ipari termelés nyugaton és délen 10-13 százalékkal nőtt tavaly, a Távol-Keleten azonban csak hat-bét százalékkal. Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen hatalmas országban egyáltalán érdemes-e átlagról beszélni. A másik alapvető gond a gazdasági, mindenekelőtt termelési-szerkezeti modernizáció hiánya. Oroszországnak gyors tempóban kellett volna modernizálnia gazdaságát, hiszen nem élhet hosszú távon a nyersanyageladásból, különben elveszti megszerzett versenyképességét. A Putyin-korszak kritikusai már hangoztatják ennek elmaradását. A probléma gyökere részben mentális, a pillanatnyi energiadollár-beáramlás ugyanis nem sürgette, nem kényszerítette ki a változást, kicsit „elaltatta" az orosz vezetést. Rendkívül nehezen kezelhető az orosz társadalom hagyományos „rákfenéje", a mindent átszövő korrupció. Ráadásul a titkosszolgálatok szerepének növekedésével párhuzamos korrupciós struktúra jelent meg az orosz gazdaságban, amely tovább nehezíti a működőképes belső gazdaság kialakulását. Az orosz állam a bevételnövekedésekre alapozva az elmúlt években jelentősen emelte a közszféra fizetéseit. Mindez és egyéb gazdasági tényezők következményeképpen is jelentős mennyiségű pénz halmozódott fel az embereknél. Részben ennek köszönhetően megugrott az infláció, amely 2007-ben már hivatalosan is 11,9 százalékra futott fel, 2008-ban pedig 14 százalék volt (sejtéseink szerint valójában ennél jóval nagyobb). Bár hivatalosan „csak" négy-öt százalékos a munkanélküliség, jó okunk van feltételezni, hogy a valós adatok ennél jóval magasabbak. A fenti problémák miatt a Gazdaságfejlesztési Minisztérium az alternatív fejlődési pályák közül mára már csak az innovatív, modernizációt végrehajtó gazdaságfejlesztési lehetőséget tartja megoldásnak az ország bajaira. Radikális intézkedések szükségesek 2009. nyár 21
