Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Terényi János: Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról
Előszó helyett. Reflexiók Oroszország megítéléséről és a magyar-orosz viszonyról Az Egyesült Államok mindenekelőtt geopolitikai szemüvegen keresztül szemléli az orosz kapcsolatot, az egymást követő washingtoni adminisztrációk ideológiai vagy pragmatikus természetű preferenciái globális összefüggésekbe helyezik a Moszkvához fűződő kapcsolatok alakítását. A pragmatikus megközelítés esélyét a következő időszakban paradox módon erősítheti, hogy - mint az a nemzetközi pénzügyi válság kitörése óta egyre világosabban kitűnik - az Egyesült Államok szempontjából a Kínához fűződő viszony - minden ellentmondásossága ellenére - kétoldalú és globális összefüggésekben egyaránt erőteljesen felértékelődik („G2"), hozzá képest Oroszország a nemzetközi politika kétségkívül nagyon fontos, de már nem elsődleges figyelemben részesülő szereplője. Kína felemelkedése - nem is olyan távoli perspektívában - a geopolitikai szereplők közötti összetett érdekviszonyok átrendeződését eredményezheti, s a módosuló globális környezet kihat az amerikai-orosz kapcsolatok hangnemére és hangsúlyaira is. Az Európai Unió megközelítése többrétegű. Az EU-orosz viszonyban a geopolitikai háttér nem annyira meghatározó; a földrajzi közelségből fakadóan a gyakorlati együttműködés kérdései (kereskedelem, tőkebefektetések, energia) nyomatékosabbak. Az orosz kapcsolat szempontjait tekintetbe vevő megközelítés több súlyponti EU/NATO-tagál- lam részéről olyan területeken is gyakran érezteti hatását - például a NATO bővítésének további menetét vagy az Európai Unió keleti szomszédsági politikájának ambíciószintjét illetően amelyek hagyományosan orosz stratégiai „idegeket" érintenek. Az EU ma még nem beszél „egységes hangon" Oroszországgal, s ez megfelel az orosz érdekeknek és preferenciáknak. A kétoldalú kapcsolatok a legtöbb tagállam számára konkrétabbak és fontosabbak, mint az uniós szintűek, s ezt a gazdasági érdekeltségek súlya és az energiaellátásban elfoglalt orosz részesedés mértéke tovább differenciálja. Magyarország földrajzi környezetében, illetve a saját „országkategóriáját" képező kelet-közép-európai államok jelentős részében a történelmi emlékek - amelyeket az orosz külpolitika gyakran konfrontatívnak érzett stílusa még inkább felerősít - emocionális és aktuálpolitikai értékkel bírnak. Ez különösen Lengyelországra és a balti államokra érvényes, de nem szabad elfeledkezni a cseh külpolitika erőteljes emberi jogi dimenziójából fakadó távolságtartásáról, illetve a Moldova kapcsán máig ható román-orosz kölcsönös bizalmatlanságról sem. Minél kisebb az Oroszországtól való földrajzi távolság, annál inkább csökken a - geopolitika szintjén tisztábban látható - globális összefüggések logikai ereje; az orosz belső viszonyok és külső hatalmi törekvések ellentmondásai közvetlenebbül érzékelhetők, miközben a kapcsolatok hangsúlyait a jól kitapintható gyakorlati érdekeltségek és a történelmi gyökerű érzelmek gyakran ellentmondásos elegye alakítja. * Egy ország külpolitikája - ha az a koherencia igényével lép fel - nyilvánvalóan több és összetettebb, mint a kétoldalú relációs politikák mozaikszerű összképe. A külpolitika 2009. nyár 7
