Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak

Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak pozni valahogyan. Itt nem csupán fejlesztésről van szó, és nem is deviáns földművelők korrigálásáról. A máktermesztés elleni fellépés, még ha gazdasági ösztönzők révén tör­ténik, akkor is csupán ellenfejlesztésnek (counterdevelopment) fogható fel: a megélhetés létező formáját kívánja felváltani a közösnek ítélt érdekek alapján előnyösebbnek vélt berendezkedéssel. Az államépítők számára persze a saját kábítószerpiacuk felszámolá­sa elvben a legfőbb cél - miközben ez még hosszú távon is túlzott ambíciónak tűnik -, a helyiek előnye pedig az afgán ópiátfüggők számának a csökkenéséből és a drogmilí­ciák térvesztéséből származhatna ezzel párhuzamosan, az általános vélekedés szerint. Az utóbbiak, a csempészmilíciák, ez idő tájt viszont jelentős munkaadók, és nem iktat­hatok ki észrevétlenül a gazdaság működéséből. A terménypusztításon alapuló fellépés a kábítószerek ellen nem biztosíthatja az alter­natív megélhetést. Különösen a gerillaháború által érintett területeken igaz ez. Itt a mező- gazdaság termelési (öntözési), szállítási és értékesítési (piaci) infrastruktúrának a helyre- állítására rövid távon nincs lehetőség. Ugyanakkor a biztonsági helyzet sem teszi lehetővé a jellemzően alacsonyabb profitrátával és viszonylagosan magas likviditási igénnyel mű­ködő licit gazdaság megerősödését. Az utóbbi tényező külön figyelmet érdemel: Afga­nisztánban a bankrendszer általában is fejletlen, és a földművelők számára az egyetlen hi­telforrást a drogbárók jelenthetik egyes vidékeken. A déli Uruzgán tartományban például egyetlen bank működik, a tartományi központ Tárin Kótban - ennek is beázik a teteje.13 Az erők védelme vs. a gerillák elleni fellépés A gerillák támadásainak elhárításában rövid távon kétségtelenül kifizetődő lehet tech­nológiai újításokkal, kemény biztonsági eljárásokkal és az adott területeken élőktől való elszigetelődéssel próbálkozni. Hosszú távon azonban ez nem feltétlenül segít. A mű­veleti biztonságát így megteremteni igyekvő haderő hírszerzési képességei általában megsínylik az ilyen megközelítést, és a katonák kiválthatják a bázisuk környezetében élő népesség ellenszenvét. Ritkábban szereznek előzetes tudomást az ellenük készülő támadásokról. Ennek hiányában pedig járműveik páncélozottságának javítása sem se­gít rajtuk. A gerillák, ha lehetőségeikben nem korlátozzák őket, megtehetik, hogy egy­szerűen több robbanóanyagot használnak fel a konvojok elleni robbantások alkalmával. Ha tűzharc alakul ki, és a saját védelmében egy őrjárat jelentős tűzerőt alkalmaz, vagy nagy sebességgel menekül lakott területen, az szinte garantáltan civil áldozatokhoz vezet, amit a gerillák tudatosan igyekeznek a maguk javára fordítani. Hosszú távon tehát nem feltétlenül ez a megközelítés a helyes. Az államépítést segí­tő külföldi katonák túlzott védelme - vagyis az erők védelme (force protection) - nagyon is ellentétes lehet az államépítésnek a céljával, sőt még a védekezésre irányuló kísérlet maga is kontraproduktiv lehet. A gerillák elleni fellépés lényegbe vágó kérdéséről van szó. Utóbbinak két alapvető iskoláját tartják számon, az ellenségcentrikus és a népességcentrikus megközelítést.14 2009. tavasz 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom