Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Marton Péter rizmus elleni fellépés prioritásától ne vonja el a pénzt és a figyelmet a nüánszokra érzékeny, költséges államépítés. Az eredmény mára az, hogy újra reális a terrorizmus egyik potenciális jövőbeli bázisát látni Afganisztánban - ezzel számolhatunk az államépítés kudarca esetén. Ez a „könnyű lábnyom" néven aposztrofált megközelítés következménye, amelyet a rövidlátás szült. Rövidlátó elefánt módjára a porcelánboltban A legalábbis aszimmetrikusan előnyösre szabott gazdasági kapcsolatok vagy a menekültek visszatelepítése kapcsán, ha erről adódik nyilvános vita egyáltalán, aligha kételkedne bárki az érdekellentétek tényében. Bizonyos kérdésekkel összefüggésben viszont éppen a sokak által közösnek feltételezett érdekek alapján kerül sor olyan intézkedésekre, amelyek végső soron senki számára nem lesznek előnyösek - az államépítés alanyának különösen nem. A kábítószerek elleni fellépés vs. a gerillák elleni fellépés Az angolszász kifejezéssel counterinsurgency-ként, illetve counternarcoticsként aposztrofált törekvések ütközése a kábítószer-termelés elleni ügyetlen fellépés egyik kellemetlen következménye. A látszólag magától értetődő „terményirtás" elsődleges és kellemetlen következménye, hogy emberek maradnak megélhetés nélkül, s ők így a gerillákhoz csatlakozva kereshetnek alternatívát, akár színtiszta gazdasági szükségszerűségből adódóan is. A rangos Chamey Research Group megkérdezéses vizsgálata szerint Helmánd tartományban (mely az afganisztáni kábítószer-termelés és egyben a gerillaháború egyik központja) a megkérdezettek 25 százaléka tudott a környezetében olyanról, aki eladósodottsága miatt egy vagy több gyermekét is eladni kényszerült.11 Ilyen körülmények között éppen a bevételt ígérő aratás előtt elpusztítani egy-egy szegényebb földművelő terményét kegyetlenség. És még csak előnyökhöz sem vezet, mivel Afganisztán máktermésének egésze ilyen módon nem számolható fel - csupán annyit lehet elérni, hogy a mák termesztése még inkább a gerillák tevékenysége által érintett területekre összpontosul. Három fontos fogalmat tanulságos lehet ezzel összefüggésben megvilágítani. Az egyik az afgán Nemzeti kábítószer-ellenőrzési stratégiában12 is megjelenő „fenntartható terménycsökkentés" (sustainable crop reduction). Ezt, mint célt, csakis az „alternatív megélhetés" valódi lehetősége biztosíthatja. Nem elegendő hozzá csupán a terményhelyettesítés szempontjából megfelelő ösztönző struktúra kialakítása a földművelők számára. Afganisztán egész gazdasága egyfelől, az elszigetelt kis, helyi gazdasági rendszerek másfelől, függenek a kábítószer termeléséből származó bevételtől. A földművelők a gépezet kis fogaskerekei csupán. Egy egész alternatív gazdaságot kell tehát megala22 Külügyi Szemle
