Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Marton Péter helyes szekvenciának valamiféle sémáját. Nekem nem szándékom ez. A Külügyi Szemle jelen számában a Rada Péter által bemutatott BIEN-modellt is azért említem meg itt, hogy a lehetséges szekvenciáknak egy példáját említsem. Vita a szekvenciálás mikéntjéről nagyon is lehetséges. A tanulmány csupán azt igyekszik bizonyítani, hogy legalább a szekvencia szükségességében - és következésképp a helyes szekvenciának a követését szem előtt tartó (és betartató) koordináció szükségét illetően - célszerű lenne megállapodni. Ha vetünk egy pillantást a közelmúltig érvényben lévő ideiglenes afgán fejlesztési stratégiára, az i-ANDS-re,6 annak sémája szerint az államépítés szereplőinek egyszerre kellett előrelépniük a biztonság megteremtésében - tehát például a gerillák elleni fellépésben a kábítószer-termelés visszaszorításában és a gazdasági fejlődés terén. Ezeknek a törekvéseknek az érvényesítése együttesen, egy időben és egy helyen, jelentős nehézségekbe ütközhet, mint azt hamarosan bemutatom. Az afgán példa alátámasztani látszik a tézist, miszerint a „békeépítés" csupán üres, szándékosan körvonalazatlan fogalom, mely éppen tisztázatlansága miatt alkalmas arra, hogy az államépítésben szerepet vállalni kívánó legkülönfélébb kormányzati szervek, kormányközi szervezetek és NGO-k (nem kormányzati szervezetek) számára egyfajta látszólagos konszenzus szlogenje legyen. Ez a „zászló, amely köré gyülekezni lehet", miközben saját szervezeti „DNS-ének" megfelelően mindenki legszívesebben csak azt csinálná, amihez a legjobban ért, és ez ekképp kialakuló, esetleges, a kínálat vezérelte program végrehajtásától várná az eredményességet. Rövidlátó kőszívűség Az államépítés céljából következő feladatok teljesítésére irányuló törekvéseket sokszor az államépítők helyesen vagy tévesen felfogott, de mindenképpen rövidlátó módon számított érdekeiből következő lépések akadályozzák. Az államépítők gazdasági érdekei vs. egy önállóan is életképes gazdaság talpra állítása Az egyik ilyen ellentét rögtön a gazdasági fejlődés alapvető igénye kapcsán adódik. A liberális demokráciák diktálta államépítési programok a világgazdasági integráció címén kellő védelem nélküli gazdaságot és áramvonalasán költekező államot kívánnak látni „építkezésük" eredményeként. Afganisztán esetében például annak dacára cél az ország mihamarabbi WTO-integrációja, hogy az átlagos afgán vámszint már jó ideje alacsonyabb a környező országokénál.7 Az afganisztáni fegyveres konfliktus miatt az országban minden termék árában egyfajta prémium jelenik meg - mivel a jelen körülmények között egyaránt probléma a finanszírozás, a termelés és a szállítás logisztikája. 20 Külügyi Szemle
