Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - KÖZÉP-ÁZSIA - Makkay Lilla: Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a "Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Ázsiában
Élénkülő forgalom a Selyemúton, avagy a „Nagy Játszma" újabb fejezete Közép-Azsiában Kína A Közép-Azsiára mindig is közvetlen érdekszférájaként tekintő, de a Szovjetunió fennállása alatt, különösen a kínai-szovjet kapcsolatok lehűlésének idején az itteni országoktól csaknem hermetikusan, szigorúan őrzött határokkal elválasztott Kínát energiabiztonsági, kereskedelmi-gazdasági és biztonságpolitikai szempontok egyaránt a fokozott jelenlétre, az itt zajló folyamatok mind erőteljesebb kontrolljára késztetik. Kína számára alapvető fontosságú, hogy a régió közlekedési, szállítási infrastruktúrájának kiépítésével újraéledjen a távol-keleti óriást a Nyugattal - Európával és a Közép-Kelettel - összekötő közúti és vasúti „Selyemút", ezáltal csökkenjen az oda irányuló áru- szállítások ideje és költsége. A gazdag türkmén, kazak és üzbég gáz- és olajlelőhelyek ígérte energiaforrásokhoz való hozzáférés a szénhidrogénéhségben szenvedő ország gazdasági növekedésének biztosításában és északnyugati tartománya regionális súlyának növelésében játszik szerepet. A Hszincsiangban élő nyolcmillió muzulmán ujgur önálló államiságra való törekvései speciális biztonságpolitikai dimenzióba helyezik az iszlám országokkal határos területet, amelynek védelme, ugyanakkor gazdasági potenciáljának kiaknázása Kína számára a nem kívánt külső hatások kiszűrését és a kapcsolatrendszer elmélyítését egyszerre igénylő stratégiai érdek. Ennek érvényesítését szolgálja a növekvő súlyú kínai jelenlét és a regionális biztonsági együttműködés erősítése. Oroszország A térség fölött csaknem másfél évszázadon át gyakorolt gazdasági-kulturális-politikai fennhatóságra, valamint jelenlegi gazdasági-biztonsági érdekeire alapuló viszonya miatt az Orosz Föderáció napjainkban is az egyik legfontosabb tényező a régióban. A függetlenné válást követő lanyhuló orosz jelenlétet a 2000-es évek elejétől felváltotta a viszony szorosabbra fűzésére, a különböző, két- és többoldalú multilaterális keretekben szorgalmazott együttműködésre, az energiaszállításban játszott kizárólagos szerep konzerválására, a kulturális kapcsolatok erősítésére irányuló törekvés. Noha a középázsiai országok függetlenné válásuk óta határozott lépéseket tettek nemzeti önazonosságuk, kulturális identitásuk meghatározására, a tény, hogy közoktatási rendszerük, tudományos közéletük, a tömeges alfabetizáció, az értelmiségiek képzésének és továbbképzésének rendszere szovjet minta alapján épült fel, nemzetközi kapcsolataik orosz nyelvi közvetítéssel alakultak ki, hosszú időre befolyásolja kulturális kitekintésüket. Az érintett országok az utóbbi másfél évtizedben sokat tettek ugyan saját, az iráni nyelvű Tádzsikisztán kivételével tiirk nyelvük helyzetének megerősítésére, az orosz nyelv lingua franca szerepe azonban - a mindenhol jelenlévő orosz kisebbségnek, az Oroszországhoz fűződő sokrétű viszonynak és az Oroszországban dolgozó nagyszámú közép-ázsiainak köszönhetően is - nem szűnt meg. Ebben a közép-ázsiai országokat irányító, Moszkvához fűződő régi kapcsolatokkal bíró elitek is szerepet játszanak. 2009. tavasz 147
