Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Könyvekről Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján (I. kötet: Magyarok, ruszinok, csehek és ukránok 1918-1945, 552 o.; II. kötet: A Magyarországhoz történt visszatérés után 1939-1945, 115 o.) Dimensiones Culturales et Urhariales Regni Hungária, Z, 9. A sorozatot szerkeszti Udvari István. Nyíregyháza, 2005) A történelmi Magyarország északkeleti, túlnyomórészt ruszinok - latinosán rutének-által lakott legszegényebb részének, az Északkeleti- vagy Erdős-Kárpátok vidékének Kárpátalja megnevezése a 19. század elejétől használatos mint járásnév, az ottani görög katolikusok jelzőjeként, majd újságcímben jelenik meg, így nem 1920 utáni irredenta „találmány" (1/16-21. o.). A térség életében a húszéves (1919-1939) cseh uralom sem hozott alapvető változást; fejlődött ugyan az infrastruktúra (útépítés, vízrendezés), kiépült Ungvár igazgatási negyede, ám a lakosság gazdasági helyzete nyomorúságos maradt - nem csoda, hogy a - legálisan működő - kommunista párt söpörte be a szavazatok 30-45 százalékát. A rövid életű „magyar világ"-ra (1939-44) már a háború árnya vetült - ezért sem valósulhatott meg a Teleki Pál által is szorgalmazott autonómia. A legrosszabb ez után következett: elsőként erről a hadműveletinek nyilvánított területről került gyűjtő- majd haláltáborokba a népesség 13 százalékát kitevő, 146 ezres zsidóság (11/204-206. o.), majd a bevonuló szovjet csapatok hajtották „háromnapos munkára" a magyar és német férfiakat; az 50 ezer felével-harmadával betegség, éhezés, fagy végzett (11/250-251. o.). A magyarság akkor negyedmilliós lélekszámához képest ez nagyobb pusztítást jelentett, mint a köztudatban elevenebben élő erdélyi és délvidéki népirtások. A szovjet-magyar kapcsolatok jellegéből következően 1945 és 1956 után tabu témának számított Kárpátalja és az ottani magyarok helyzete. Csak az 1980-as évek köze- pétől-végétől - visszatekintve: a felbomlási folyamat részeként - élénkülhettek meg a regionális-lakossági kapcsolatok, kezdődhettek meg a kutatások, a tények feltárása, jelenhettek meg az első feldolgozások. Úttörő szerepet játszottak ebben a Magyarországra átköltözött és otthon alkotó toliforgatók,1 akikhez a kilencvenes évek elején csatlakozik 194 Külügyi Szemle
