Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján Botlik József2. Kétkötetes, ezeroldalas monográfiája a nemrég elhunyt Udvari István által szerkesztett sorozatban jelent meg, és három szempontból kiemelkedő jelentőségű: • az eddigi feldolgozásoktól eltérően budapesti és ungvári levéltári forrásokra épít; • felhasználja a korábbi és az újabb magyar nyelvű (Bonkáló, Hodinka) és a legújabb angol, orosz és ukrán-ruszin nyelvű szakirodalmat; • „fogadott szülőföldje", a Kárpátaljával kapcsolatos eddigi munkássága szintézisének tekinthető. Az első kötet a Kárpátalja nagytáj: Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék fogalmi körülhatárolása, ismertetése megyénként, történelmi visszatekintéssel, az 1910- es népszámlálás népességi-vallási adataival; a történelmi események, változások kritikus áttekintése Ruszka Krajnától a cseh Podkarpatská Ruson és a rövid életű Karpatszka Ukrajinán át a Magyarországhoz való kétlépcsős (1938, 1939) visszakerülésig. A második kötet ennek az utóbbi, 1939 és 1945 közötti időszaknak a részletes bemutatása, szembeszállva a szovjet és a magyar marxista, helyesebben sztálinista és az 1991 után ismét felvirágzó ukrán nacionalista történeti irodalom tudatos hamisításaival. Szól a két bécsi döntéssel visszanyert, síkvidéki magyarlakta terület megyei-városi hivatali szervezetéről, a hegyvidéki ruszin többségű Kárpátaljai Kormányzói Biztosság (Ungi, Beregi, Máramarosi Közigazgatási Kirendeltség) kétnyelvűségéről, a nagyvonalú segélyezési-fejlesztési tervekről, melyek csak részben valósultak meg, majd a tragikus végkifejletről: a hadieseményekről, a deportálásokról, elhurcolásokról, megtorlásokról és a terület Szovjetunióba-Ukrajnába kényszerítéséről. Botlik legnagyobb terjedelemben az autonómia kérdéskörét tárgyalja. A görög katolikus papság-értelmiség a kedvező történelmi pillatokban (1849, 1861, 1865-1868) megfogalmazta a szlovák és a szlovén követelésekhez hasonló, de azokénál szerényebb igényeit: a ruszinokat ismerjék el politikai nemzetnek, szervezzenek ruszin közigazgatási kerületeket, középiskolákat, egyetemi tanszékeket, tábori lelkészségeket; biztosítsák a hivatalos nyelvhasználatot, ruszin nemzetgyűlés összehívását, parlamenti képviselőket és végül ruszin minisztert a magyar kormányban (1/61-65. o.). A Masaryk-Benes-Stefánik-vezette Csehszlovák Nemzeti Tanács a világháború utolsó hónapjaiban ért el átütő sikereket a Monarchia szétzúzásában s új államuk létrehozásában. A nagyhatalmi támogatás megszerzése mellett Masaryknak sikerült megnyerni az amerikai szlovákok (1918. május 30., Pittsburgh) majd ruszinok (1918. október 26., Philadelphia) vezetőinek egyetértését széleskörű autonómia ígéretével. Ezzel egy időben az őszirózsás forradalom sodrásában sorra alakulnak Kárpátalján is a helyi nemzeti tanácsok. Volosin Ágoston kanonok (akkor az ungvári görög katolikus tanítóképző igazgatója, 1938-39-ben Ruszinszkó miniszterelnöke) szerint „a (ruszin) nemzeti tanácsra azért van szükség, hogy az ukránok, románok és tótok (szlovákok) annektáló törekvéseivel szemben az összes ruténség egy táborba tömörüljön" (1/74. o.). C. Wittke 2008. tavasz 195
