Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Szász József: Koszovó függetlensége - Macedónia és a macedóniai albánok álláspontja
Szász József A függetlenné válást (1991) megelőző turbulens időszakban, majd az el nem ismertség azt követő állapotában Szkopje Koszovó kérdésében a „baráti" Szerbia álláspontját követte annál is inkább, mert a tartomány hovatartozása 1999-ig kevéssé volt vitatott. Ugyanakkor, mint azóta is mindig, a macedón politika igyekezett ügyelni arra, nehogy albánellenessé váljon, ezért Koszovó ügyében kerülte a látványos szerbbarát gesztusokat. Amikor a tömeges szerb erőszak nyomán 1998-99-ben albán menekültáradat indult meg Koszovóból többek között Macedóniába is, az ország - üggyel-bajjal és jelentős nyugati ösztönzésre és segítséggel - eleget tett humanitárius kötelezettségének. Befogadta a több mint 300 ezernyi albán menekültet, még ha előre látható volt is, hogy ez a lépés nem marad hosszú távú következmények nélkül a macedón-albán etnikai arányt illetően. Szkopje végül is nem járt rosszul, a KFOR-nak felvonulási terepként, a humanitárius akciónak pedig bázis gyanánt szolgálva egy csapásra „közelebb került" a Nyugathoz. Elismerte az ENSZ BT Koszovóra vonatkozó 1244 sz. határozatát is, vállalva egyszerre saját albán lakosságának és a szerb szomszédnak a helytelenítését.”1 A 2001-es év kitüntetett jelentőségű témánk szempontjából, az év februárjában kirobbant és augusztusig húzódó, máig sok kérdőjelet felvető macedón-albán fegyveres konfliktus miatt. (Ennek tárgyalását azonban itt és most igyekszünk elkerülni, az ösz- szetűzések kiváltó okainak, lefolyásuknak, a szemben álló felek - köztük a koszovói bázisú UCK - szándékainak, a nemzetközi közösség szerepvállalásának most is ható ellentmondásos volta, egyelőre tisztázatlan pontjai miatt.) Annyit azonban (akár személyes helyszíni tapasztalatok alapján is) megállapíthatunk, hogy a macedón vezetés a konfliktust akkor Koszovóból „importáltnak" tekintette, és minden erejével azon volt, hogy az északról beszivárgó albán fegyvereseket az országból katonai erővel kiszorítsa. A Koszovóért felelős, az UNMIK-KFOR-ban is vezető szerepet betöltő nyugati hatalmak Macedónia által akkor egyre albánpártibbnak vélt magatartása miatt Szkopje Koszovó kérdésében „bekeményített".6 A konfliktust lezáró ohridi keretegyezmény máig húzódó végrehajtása során a macedón-macedóniai albán viszony újjáalakításával a Koszovóra vonatkozó macedón pozíció is megszilárdult, figyelembe véve az éppen csak felszámolt fegyveres összeütközés friss, traumatikus tapasztalatait. 2004-ig Szkopje semleges igyekezett maradni Koszovó kérdésében, legfeljebb diszkréten támogatta a tartomány Szerbia-Montenegróhoz tartozását, kihasználva, hogy a státus kérdését maguk az euroatlanti hatalmak is „jegelték". A 2001-ben magát a Nyugat mellett végképp elkötelező szkopjei kormányzat és utódai követték a Koszovó függetlenségét egyre inkább pártoló, megszilárduló amerikai és uniós álláspontot, mind kevésbé zárva ki e pozíció macedón részről történő elismerésének lehetőségét. A macedón Nemzetbiztonsági Tanács 2004 márciusában úgy foglalt állást, hogy Szkopje „már nem érzékel olyan fenyegetettséget, amelyből arra lehetne következtetni, hogy ezek a történések (a koszovói fejlemények) közvetlenül rossz hatással lehetnek Macedóniára".7 Tehát a Koszovóval kapcsolatos mai, az euroatlanti 4 Külügyi Szemle
