Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Peterecz Zoltán: Az unilateralizmus az amerikai külpolitikában
Az unilateralizmus az amerikai külpolitikában Peterecz Zoltán „Pozitív és magabiztos állást kell foglalnunk. Többé már nem elég pusztán annyit mondani, hogy »Nem akarunk háborút«. Időben kell cselekednünk - sőt, idő előtt - hogy eltapossuk bármely konfliktus füstölgő kezdetét, amelyik azzal fenyegethet, hogy elha- rapódzik az egész világon... A világ ma felénk tekint, hogy vezessük. Az események ereje szükségessé teszi, hogy elvállaljuk ezt a szerepet." (Harry S Truman, 1947. április 5.)1 M ára már klisévé vált, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem más, mint egy hegemén, aki a világpolitikában a nemzetközi normákat gyakran figyelmen kívül hagyva, unilateralistaként, azaz egyoldalúan, csak saját érdekeit nézve cselekszik. Ez a vélemény nagyban köszönhető annak, ahogy George W. Bush és kormányának meghatározó személyei, különösen Dick Cheney alelnök és Donald Rumsfeld volt védelmi miniszter, az amerikai külpolitikát irányították 2001. szeptember 11. után. A Manhattanben történt pusztítás után persze érthető volt, hogy az Egyesült Államok a legkeményebb eszközökkel kívánt reagálni. Az egymás után indított gyors háborúk Afganisztán és Irak ellen nem hagytak kétséget afelől sem, hogy az Egyesült Államok még inkább saját biztonsági szempontjai szerint akarja formálni a világ képét. A katonai csapások mellett, Amerikai visszalépett az ABM szerződéstől,2 nem ratifikálta a kiotói egyezményt, nem hajlandó elfogadni a Nemzetközi Bíróság (ICC) fennhatóságát, és újult erővel tette magáévá a nemzeti ballisztikus védelmi rendszer ötletét. Mivel az Egyesült Államoknak megvan a más országok által csak áhított hatalom, mind a diplomácia, minda haderő, a gazdaság, a technológia és a kultúra területén, nem csoda, hogy az ország képes és sok esetben hajlandó is csak a saját érdekeit nézve cselekedni. Ezt köny- nyen megengedheti magának, hiszen sokan állítják, hogy az Egyesült Államok a valaha volt legerősebb hatalom.3 Két alapvető kérdés is felvetődik ezen megállapításokkal kapcsolatban. Az első probléma, hogy csak amerikai szemlélet-e, hogy a legerősebb hatalomnak lehetséges, sőt szinte kötelessége, megpróbálni a nemzetközi kapcsolatokat különösebb konzultáció nélkül alakítani; vagyis a kérdés az, hogy az unilateralizmus új jelenség-e. A második és jóval fontosabb kérdés az, hogy az a másoktól szinte teljesen független mód, ahogyan Amerika számos incidenst kezel, új-e, tehát maga az amerikai unilateralizmus új jelenség-e. 2008. tavasz 95
