Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai

Szabó Loránd Lassan meginduló békefolyamat, tovább pusztító háborít, az „afrikai irányítás"3^ A harcoló felek közötti közvetítésben sem az ENSZ, sem Mandela nem járt sikerrel. Érdekes módon a Csádot támogató Líbia vezetője, az arab világban való elszigetelődé­se miatt Afrika felé forduló Moammer Mohamed el-Kadhafi ért el először eredményt 1999. április 18-án, amikor szülőföldjén, Szurtban (Sirt/Syrte) a lázadó csoportok ugyan nem, de Kongó, Uganda és Csád aláírt egy tűzszüneti megállapodást. A megállapodást egyedül betartó Csád ezzel kilépett a háborúból, mivel Líbia állt mögötte.34 A háború beszüntetése felé vezető folyamat következő állomása 1999. július 10-én a lusakai egyezmény aláírása volt, amelyet az SADC elnöke, Frederick Chiluba zambai elnök hozott tető alá. Az okmányt a konfliktusban közvetlenül érintett hat ország és a főbb lázadó csoportok35 írták alá. Ez az azonnali tűzszünetet, a külföldi csapatok kivonását, a tűzszünetet alá nem író fegyveres csoportok lefegyverzését, egy ezeket el­lenőrző vegyes katonai bizottság (Comité Militaire Mixte/Joint Military Committee, CMM/ JMC) felállítását, a kongóközi párbeszéd (Dialogue hüer-congolais, DIC) megindulását (a konfliktusban részt vevő minden kongói fél tárgyalóasztalhoz ültetését) és egy ENSZ- békefenntartó erő36 behívását tartalmazta. Noha a háború 2001-ig változatlanul tovább folyt, az egyezmény mégis a békefolyamat kezdete lett, ennek szövegét vették alapul a későbbiekben is. Az 1998-tól zajló háborúban a Tanzániához37 hasonlóan inkább semle­ges Zambia38 megakadályozta a kongói lázadó csoportokat, hogy területét használhas­sák. Kabila kénytelen volt aláírni a lusakai egyezményt, hogy időt nyerjen, mert 1999 tavasza óta a lázadók és az RPA hevesen támadták Mbuji-Mayit, a gyémántbányászat központját. Az egyezmény ravaszul kapcsolt össze több kérdést. Az egyik Uganda és Ruanda biztonsági követelése volt, hogy a szomszédból ne támadhassák őket lázadó erők. A másik Kabila hatalmának legitimitása volt, hiszen bár erőszakkal szerezte meg, demokratikus átmenetet követeltek tőle. Emiatt a szomszéd államok által pénzelt, fosz­togató, a lakosságot terrorizáló Kabila-ellenes erők hirtelen a demokratikus átalakulá­sért küzdőkként tüntették fel magukat. A hagyományos politikai pártok mellett ezek is kikerülhetetlenekké váltak egy leendő átmeneti kormányban. így ebben Kabila és hívei elkerülhetetlenül kisebbségbe kerültek volna. Kabila kivárt, és az idő részben neki dol­gozott. Az ENSZ BT csak 1999. november 30-án hozott határozatot (1279.) megfigyelők küldéséről és a MONUC létrehozásáról39, valamint a természeti kincsek fosztogatását vizsgáló szakértői csoport felállításáról. Angola és Zimbabwe megelégelte Kabila el­lenállását a lusakai folyamattal szemben, s néhány - nekik jövedelmező - gazdasági egyezmény megkérdőjelezését. Mugabe tartott attól, hogy a sok befektetett hadianyag és pénz nem térül meg, és esetleg emiatt odahaza ráfizet a beavatkozásra. Ruanda és Uganda egységes fellépése viszont a múlté lett, s a nem is titkoltan Kabila bukásá­126 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom