Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Szabó Loránd: Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai
Kongói kaleidoszkóp 1998-2008: a hatalmi erőtér változásai Ruanda nem számított arra, hogy Angola Kabila oldalán fog beavatkozni, s rögtön hétezer FAA-katonát irányított Kongóba.30 Keleten viszont a front megmerevedett, állóháború alakult ki, egy keleti és egy nyugati országrészre osztva Kongót. Kabarebének a nyugati fronton rekedt csapata Matadiba vonult vissza, majd szeptemberben átküzdötte magát egy kis angolai repülőtérre (Maquela do Zombo), s onnan a műszaki akadályok elhárítása után felújították a légihidat - ezúttal ellentétes irányban, és az angolai sereg ostromgyűrűjében két hónap leforgása alatt, éjszakai repülésekkel visszaszállították megmaradt embereiket Kigaliba.31 Az ENSZ tűzszünetet sürgetett, a külföldi csapatok kivonását, de Kabila nem volt hajlandó tárgyalni a lázadókkal. Szeptember 7-8-án Victoria Fallsban a hat ország között regionális csúcsértekezletet tartottak, amelynek során egy „afrikai Jalta" zajlott le: Kongót befolyási övezetekre osztották fel (biztonsági zónákra), amelyeken belül minden ország szabadon kiaknázhatta a természeti erőforrásokat. Az SADC katonai segélyakciójához Csád és Szudán is csatlakozott. A fosztogatásra és bűnözésre alapozott hadigazdaság következményeként a gerillacsoportok szétaprózódtak és radikalizálódtak. Az RCD belső vitákba keveredett, a nem tuszik sérelmesnek érezték a tuszi többségű vezetést. Uganda megelégelte Ruanda kongói politikáját, és novemberben új frontot nyitott északon és északkeleten (a Kabila által elhanyagolt Équateur [Egyenlítői] és Orientale [Keleti] tartományokban) egy kinshasai gazdag üzletember fiának, Jean-Pierre Bembának a vezetésével, Mozgalom Kongó Felszabadításáért (Mouvement pour la Liberation du Congo, MLC) néven. A tagok a Mobutu-klánból, a néhai FÁZ speciális egységeiből verbuválódtak, de a csádi csapatok megállították őket Gbadolite-nál, ezért inkább az Ituri folyó vidéke felé folytatták előrenyomulásukat. 1999 márciusában Wamba dia Wamba a volt mobutistákkal és az AFDL-tagokkal való nézeteltérése miatt székhelyét Gomából Kisanganiba tette át (ez lett az RCD-ML, Mouvement Libérateur/Felszabadítási Mozgalom), a helyben maradó RCD-Goma élére pedig az orvos Emilé Ilunga került, a Katangai Tigrisek korábbi angolai politikai vezetője, majd 2000 őszén felváltotta őt a korábban ismeretlen Adolphe Onusumba. A ruandai és ugandai csapatok, továbbá az általuk támogatott lázadó csoportok közt 1999-2000 folyamán ádáz harcok dúltak a gyémántelosztó központ Kisangani fölötti ellenőrzésért. Wamba dia Wamba és frakciója kiszakadt a kisangani RCD-ből (amely azután a fővároshoz pártolt), s Buniába tette át székhelyét, még közelebb Ugandához. Mindenki a természeti kincseket fosztogatta,32 a lázadó frakciók a városokat birtokolták, vidéken a mai-mai és az Interahamwe volt az úr. Eszak- Kivuban 1998-2002 között a Padiri David tábornok vezetése alatt a számos mai-mai milíciát tömörítő Népi Önvédelmi Erők (Forces d'Autodéfense Populaire, FAP) többször is vereséget mértek a ruandai hadseregre és az RCD-Gomára a központi kormány logisztikai támogatásával. A mai-maik fő követelései a következők voltak: a tuszik menjenek vissza Ruandába, önálló mai-mai zászlóalj csatlakozhasson a nemzeti sereghez, s kapjanak részvételi lehetőséget a nemzeti kormányban. 2008. tél 125
