Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Hettyey András Etiópia és szövetségese, az Egyesült Államok ellen. A „lázadók" ezen sokszínű ideológiai-politikai háttere és összetétele miatt beszél Kelet-Afrika kiváló ismerője, Kenneth Menkhaus a Szomáliái lázadók kapcsán „complex insurgency"-rő\.u Fontos megjegyezni továbbá, hogy az UIC vezető személyiségei, köztük Ahmed sejk és Aweys sejk az etióp invázió után Eritrea fővárosában, Aszmarában leltek menedékre, ahol 2007 első hónapjai folyamán számos egykori UIC-tag és -szimpatizáns gyülekezett. Ahogy majd látni fogjuk, Eritrea 1998 óta támogatta a mindenkori Szomáliái etiópellenes erőket, azért, hogy az ellenséges Etiópiát gyengítse, és erejét Szomáliában lekösse. Nem véletlen tehát, hogy az egykori UIC vezetőségének jó része éppen Eritreába menekült az etióp invázió után, ahol 2007 szeptemberében a szekuláris Szomáliái ellenzék már régebb óta ott élő tagjaival megalapították az ARS-t (Alliance for the Re-Liberation of Somalia). Az ARS fő célnak az etióp csapatok Szomáliából való kiűzését tűzte ki, s e célt fegyveres úton igyekszik elérni, az otthon maradó egykori UIC-tagok harcának irányításával. Bár pontos információk nem ismeretesek, az ARS minden bizonnyal a távoli Eritreában állomásozva is jelentős koordináló szerepet játszik a Szomáliái lázadók harcának összefogásában. A 2006-os eseményekkel párhuzamosan 2007-2008 fordulóján újra kiújultak azonban az ellentétek a tág értelemben vett szomáli ellenzék mérsékelt és radikális elemei között, amikor a radikális al-Shabaab-milícia bejelentette, hogy szakít a mérsékelt Ahmed sejk vezetése alatt álló ARS-szel és önállóan folytatja tovább a harcát. Ezzel az akcióval az ARS befolyása Szomáliái harcok fölött mindenképpen csökkent, de továbbra is számolni kell vele mint a legfontosabb, a szomáli ellenzéket tömörítő platformmal. Annyi bizonyos, hogy az ARS által képviselt csoportok (szekuláris ellenzék, mérsékelt iszlamisták) támogatása és jó szándéka nélkül a Szomáliái helyzet nem fog javulni. Mogadishuban nem sokat változott a helyzet 2007-ben és 2008 első felében. A lázadók továbbra is súlyos harcokban állnak az etióp csapatokkal, s azok nem képesek gátat vetni az erőszaknak. Változás annyiban történt, hogy a lázadók akciói egyre ösz- szehangoltabbak és pontosabbak lettek, és így egyre több - civil és etióp - áldozatot követelnek. Szomorú újdonság az is, hogy egyre gyakrabban követnek el öngyilkos robbantásokat a lázadók, jóllehet Szomáliában 2007 előtt nem történtek ilyen merényletek - ezek megjelenését sokan az iraki példák által fanatizált külföldi dzsihádharcosok Szomáliái jelenlétével indokolják. 2007 folyamán az is megfigyelhető volt, hogy a lázadók egyre korszerűbb fegyverzettel harcolnak, köszönhetően többek között az eritreai szállítmányoknak. A lázadóknak nemcsak Kalasnyikovjaik, hanem akna- és gránátvetőik és ZU-23 típusú légvédelmi gépágyúik is vannak, s ezekkel célzottan támadnak etióp konvojokra, járőrökre és laktanyákra. Az etióp hadseregnek a legtöbb gondot a mogadishui terep okozza. A 17 éve tartó harcok alatt az egykor kétmilliós város épületeinek jelentős része romba dőlt, kiváló fedezéket és menedéket nyújtva a lázadóknak, akik nagyon jól kiismerik magukat a házrengetegben. A tény, hogy a városban még mindig nagy számú civil lakosság él, 104 Külügyi Szemle
