Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta megkönnyíti a lázadóknak a rejtőzködést, és a rajtaütések után a civil lakossággal való elkeveredést. Ennek az a következménye, hogy az etióp csapatok egy-egy összecsapásban gyakran nem tudnak különbséget tenni a fegyveresek és a civil lakosság között, így olykor válogatás nélkül tüzet nyitnak mindenkire, aki véletlenül arra jár. A civil áldozatok nagy száma (2008 júniusáig mintegy 8500 fő) ezzel magyarázható, és a szomáli oldalon nyilvánvalóan nem járul hozzá az etiópok jelenlétének pozitívabb értékeléséhez. 2008 első hónapjaiban gyökeresen új jelenségként a lázadók vidéki terjeszkedését kell megemlíteni. Mint említettük, a lázadók terepe elsősorban a gerillaharcra kiválóan alkalmas Mogadishu volt, míg a nyílt terepen a jól bevált városi taktikák sikeres alkalmazására nyilvánvalóan nem nyílt lehetőségük a lázadóknak. 2008 első hónapjaiban mégis sikerült a megerősödött iszlamistáknak - legalábbis időlegesen - kiterjeszteni a hatalmukat Dél- és Közép-Szomália egyes városaira is, februárban, a lázadók a Mogadishutól 150 kilométerre nyugatra fekvő Dinsoor városát támadták meg és foglalták el, ha csak rövid időre is. Még látványosabb volt egy májusi támadás, melyben egy Mogadishutól 230 (!) kilométerre északra fekvő várost foglaltak el a lázadók. Mindezek az akciók az etióp megszállás hiányosságaira és a lázadók erejének és magabiztosságának növekedésére utaltak. 2008 tavaszára nyilvánvalóvá vált, hogy az etióp hadsereg nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is súlyos gondokkal küzd a lázadók elleni harcban. Az utóbbi másfél év összecsapásainak tükrében nagyon kérdéses, hogy Etiópia képes lesz e valaha is katonai eszközökkel megnyerni a lázadók elleni háborút. A jelenlegi erőviszonyok mellett erre kevés az esély, így kézenfekvő a kérdés: miért nem köt békét vagy egyezik ki Etiópia az iszlamistákkal, miért folytatja ezt a minden bizonnyal kilátástalan és roppant költséges harcot a szomszédos államban, mely oly sok halálos áldozattal és sebesülttel jár. Az etióp vezetés valóban csak nagyon sokára látta be, hogy a győztes invázióját követően kialakult Szomáliái helyzetet csak nehezen tudja kezelni. Az invázió utáni első hónapokban Addisz-Abeba két nagy offenzívát is indított a mogadishui lázadók ellen, abban bízva, hogy katonai erővel le tudja győzni őket. Talán nem teljesen véletlen az egybeesés, hogy körülbelül akkor, amikor 2007 őszén a második etióp offenzíva sem törte meg a lázadók ellenállását, Yusuf elnök elbocsátotta Gheedi miniszterelnököt, mert nem sikerült a lázadók bázisát képező Elawiye-klánt megbékítenie. Gheedi menesztése mögött Etiópia állt, sőt nem túlzás azt állítani, hogy maga Meles Zenawi etióp elnök bocsátotta el a Szomáliái miniszterelnököt. Ghedi ugyanis már korábban összeütközésbe került Yusuffal, aki ezért már egy ideje el akarta mozdítani hivatalából. A miniszterelnök azonban túlélt egy Yusuf által a háttérből kezdeményezett bizalmi szavazást a baidoai parlamentben, és úgy tűnt, hogy megerősödve kerül ki az afférból, amikor hirtelen Addisz-Abebába rendelték egy megbeszélésre, amelynek végén „önként" beadta a lemondását. Ez az incidens jól mutatja Etiópia hatalmát és befolyását a Szomáliái átmeneti kormány fölött, hiszen kiderült: ha kell, Addisz-Abebából még a Szomáliái alkotmányt is felül lehet írni. 2008. tél 105
