Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Hettyey András: Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta
Szomália története és a környező országok szerepvállalása 2004 óta Az AMISOM kis létszáma Etiópia számára azzal a tehertétellel járt, hogy csapatait nem vonhatja ki Szomáliából, hiszen a tehermentesítésükre küldött afrikai erő létszáma korántsem elegendő. Ennek megfelelően az etióp hadsereg mind a mai napig Szomáliában állomásozik körülbelül 15-20 ezer főnyi katonasággal.10 A szomáli lakosság szemében a megszálló etiópok csak azért támadtak Szomáliára, hogy - elűzve az erős iszlamistákat - újra káoszba és széttagoltságba süllyesszék országukat, ily módon biztosítva a befolyásukat. A népszerűtlen etióp hadsereg elleni merényletekre - ahogy várható volt - nem is kellett sokat várni: egy héttel az etiópok győzelme és Mogadishuba való bevonulásuk után elkezdődtek a támadások, amelyek jóformán megszakítás nélkül ma is tartanak. A „lázadók" január végétől kezdve sorozatosan ütöttek rajta az etiópok és a TFG által használt épületeken, etióp járőrökön és az átmeneti kormány tisztségviselőin. A támadások és ellentámadások okozta harcok miatt a biztonsági helyzet Mogadishuban rosszabb lett, mint 1991 óta bármikor. Az etióp csapatok 2007 márciusában és október-novemberében két nagy hadműveletet indítottak a lázadók megfékezésére, szétrombolt lakónegyedeket és civil áldozatokat hagyva maguk mögött, anélkül, hogy a lázadóknak érzékeny veszteségeket okoztak volna. A polgárháborús helyzetre való tekintettel Mogadishu kétmilliós lakosságának a 60 százaléka menekült el a városból ENSZ-jelentések szerint, míg a harcokban körülbelül 8500 civil vesztette életét. A törvényszékek által teremtett békéből és biztonságból 2007-re nem sok maradt, annál is kevésbé, mivel egyre többször érkeztek vidékről is etióp csapatok elleni merényletek és rajtaütések hírei. A TFG hamar az újraszerveződő UIC-t vádolta a lázadás vezetésével, a helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Kétségtelen, hogy egykori UIC-tagok jelentős szerepet töltenek be a „lázadók" között. Ok azok, akik az etióp invázió idején illegalitásba vonultak (ami Mogadishuban nem volt nehéz), majd az etióp megszállás kezdetével újra a fegyvereikhez nyúltak, és megkezdték a harcot a gyűlölt keresztény ellenség ellen. A lázadók soraiban harcoló egykori UIC-tagok közül kiemelkedik a már említett al- Shabaab-milícia, amely a lázadók legütőképesebb és legfanatikusabb részét képezi. Az etióp megszállás ellen harcolók azonban nemcsak egykori UIC- és/vagy iszlamista elemekből áll, megtalálhatók köztük korábban a törvényszékekkel nem szimpatizáló, szekuláris szomálik is. Hasonlóképpen nem lehet állítani - mint ahogy a TFG tette - hogy a lázadók csak a Hawiye-klán tagjaiból kerülnének ki, jóllehet ez a klán domináns a harcolók között. Az etióp megszállók elleni harc ügye sokkal népszerűbb annál, mintsem csak a lakosság 25 százalékát kitevő Hawiyék vennének benne részt. Sok szomáli gondolja úgy, hogy politikai-vallási meggyőződésétől függetlenül hazafias kötelessége a megszállók ellen harcolnia, és ezért sokan „nemzeti ellenállásként" definiálják a lassan két éve tartó lázadást. Végezetül jelen van a harcolók soraiban egy meghatározhatatlan számú, de minden bizonnyal több száz főre rúgó külföldi dzsihádista csoport is, ennek tagjai az iszlám védelmének céljából érkeztek Szomáliába, harcolni a keresztény 2008. tél 103
