Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Tarrósy István: Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?
Tarrósy István működések tematizálását - a kínai külügyminisztériumban végzik, többek között egy folyamatosan frissülő háromnyelvű portál segítségével.26 2000-ben a sino-afrikai gazdasági és kereskedelmi együttműködés volumene tízmilliárd dollárra rúgott27, amely kiegészült számos egyéb, fejlődést elősegítő eszközzel: 31 súlyosan eladósodott szegény28 afrikai ország 1,38 milliárd dollár értékű kínai adósságát törölték el, valamint bizonyos importáruk tekintetében életbe léptették a vámtarifa-mentességet.29 Megalakulása óta a KAEF miniszteri értekezletein több hasznosnak bizonyuló eszköz elfogadásáról döntöttek az együttműködő felek. A pekingi deklaráció30 egy igazságosabb gazdasági világrend31 megalkotását szorgalmazta, miközben a felek egyenlőségét és az együttműködésükben rejlő kölcsönös hasznosulást helyezte a középpontba. A gazdasági és szociális fejlődést szorgalmazó Kína-Afrika együttműködési program32 a kereskedelem, a turizmus, a tudomány, az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területeire koncentrálta az erőfeszítéseket és ezzel előkészítette az alapjait egy egységes kínai Afrika-politikának. A 2004-2006-os időszakra fókuszáló Addis-Abeba akcióterv33 a 2003. december 15-16-i 2. miniszteri konferencián született meg, és hangsúlyait tekintve - akcióterv lévén - konkrét eszközöket jelölt meg az együttműködésekkel kapcsolatban, aláhúzva az Afrikai Unió és a NEPAD34 (Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért) pánafrikai kezdeményezés jelentőségét és vezető szerepét a kontinens fejlesztésében. 2006. január 12-én tette közzé a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma a Kína Afrika-politikája című dokumentumot, amely koherens megközelítésben rögzíti a fekete kontinens irányában kifejthető, rendszerbe foglalt kínai aspirációkat, javaslatokat, akciókat. Az anyag preambulumában megtaláljuk a már említett utalást a bandungi elvekre, amelyek közül - a szolidaritás és együttműködés jegyében - Kína az egyenlőségre, az egymás kölcsönös támogatására, általában a kölcsönösségre, a szoros koordinációra és az egymástól való tapasztalatszerzésre, -cserére, a közös tanuláson keresztül elérhető fejlesztésre fekteti a hangsúlyt. Politikai értelemben az „egy Kína" politika határozza az együttműködést - Kína elvárja afrikai partnereitől, hogy ezt alapelvnek tekintse a közös munka során. A gazdasági együttműködés területén elsőként kiemelt kereskedelmet illetően a kínaiak az afrikai áruk könnyített piacra jutását igyekeznek elősegíteni, a leginkább arra rászoruló országok esetében például vámmentes kondíciókat biztosítva. Kína szorgalmazza egy Kína-Afrika Közös Kereskedelmi és Iparkamara35 felállítását, és hosszabb távon kész tárgyalásokat kezdeményezni afrikai országokkal és regionális szervezetekkel egy szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról. A befektetéseket markánsan ösztönző kínai kormányzat kedvezményes hitelek folyósításával is igyekszik a két térség üzletembereit egymáshoz közelebb hozni. A kínaiak által végrehajtott befektetésekkel, illetve az egyéb ázsiai (főként indiai) tőkések által generált verseny eredményeként az afrikai belső piacok átalakulnak. Az ázsiai tőkés érdekek miatt lehetőség kínálkozik az afrikai regionális belső piacok 86 Külügyi Szemle
