Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Gyerekkatonák Afrikában Nyugaton - a középkortól a felvilágosodás és az ipari forradalom korán keresztül napjainkig - fokozatosan alakult ki a napjainkban univerzálisként ismert gyerekkép. Középpontjában a gyerekkor ártatlansága áll, a gyerekek felnőttek világától való elkülönítése.37 Ennek alapján a nemzetközi humanitárius jogban a gyerekek többnyire „pre-társadalmi" lényekként jelennek meg, akikkel csupán történnek dolgok, akiket a felnőtt világ kemény valóságától el kell különíteni, akiket 18 éves korukig mindenféle társadalmi veszélytől hermetikusan el kell zárni. Ez tulajdonképpen nem jelent mást, minthogy „a gyerek sokkal inkább alakul, mint létezik" saját jogán. A gyereket óvni kell és felvilágosítani, amennyiben éretlen és képtelen a felelősségvállalásra, miközben biztosítani kell számára a gondtalan, boldog gyerekkort. E leegyszerűsített és általánosított univerzális felfogás ellenére tény, hogy a gyerekkor Nyugaton formálódott, leginkább a középosztály felfogását jellemző megközelítését nem egyértelműen osztják világszerte.38 Az előző fejezetben említett korhatár (18. év) a fejlődő államok társadalmainak egy részében köszönőviszonyban sincs a valósággal. Társadalomkutatók szerint Indiában nem ritka, hogy 12-14 éves gyerekek szüleiktől függetlenül, azok ellenkezését vagy jóváhagyását ignorálva, sok esetben azok megkérdezése nélkül hoznak döntéseket például távolabbi településen való munkavégzésről.39 E példa is illusztrálja, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy valamely szülő(pár) a szükséges védelmet és gondoskodást nyújtja-e a kiskorúaknak, hanem arról is, hogy az adott gyerek elfogadja-e a gondoskodást. Mindez függhet a szülő és gyerek képességétől és hajlandóságától, az adott kulturális közegben elfogadott értékrendtől egyaránt. Szudánban például a din- kák körében a fiatalokat általában 16-18 éves korukban fogadják (fogadták) be a felnőttek közé; ennek jeleként - szimbolizálandó a közösség védelmében játszott védelmi funkciójukat - egy-egy szépen kidolgozott lándzsát (dárdát) kaptak ajándékba.411 A Sri Lanka-i tamil tigrisek „fegyveres erőinek" 60 százaléka 10 és 16 év közötti volt; nagy részüket egyszerűen elrabolták. E példától függetlenül az UNICEF statisztikái szerint Kelet-Ázsiában a gyerekkatonák 57 százaléka maga dönt arról, hogy katonaként kíván szolgálni. Kolumbiában szintén az önkéntesség a különös jellemző - a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (Revolutionary Armed Forces of Columbia, FARC) gyerekkorú kombattánsainak legalább 60 százaléka saját akaratából csatlakozott a csoporthoz.41 Ugandában az LRA 14 ezer ténylegesen aktív tagja közül csupán 200 olyan volt, aki képzett felnőtt katonának minősült. A többiek - egy 10 évig tartó, 100 ezer áldozattal járó polgárháború effektiv felelősei - fegyveres erőszak alkalmazásra kényszerített gyerekek.42 Az említett példák is alátámasztják, hogy sokkal inkább megfelel a valóságnak az a megközelítés, amely szerint a gyerekkor társadalmi konstrukció és csupán a biológiai értettség az, amelyet egyetemesnek lehet tekinteni.43 Ami a gyerekkor afrikai értelmezéséhez szükséges tágabb kontextust illeti, a hagyományos afrikai társadalmak holisztikus kozmológiai modellen - szemléleten - alapulnak. A nyugati, kartéziánus (descartes-i) gondolkodásmód nehezen értelmezhető ott, 2008. tél 67
