Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Paragi Beáta ahol test (body) és szellem (mind) elválaszthatatlan egységet alkot, ott, ahol bármilyen, testet érintő fizikai sérülés azonnali és közvetlen kihatással van a szellemre és fordítva. Szintén nehezen értelmezhető a nyugaton kialakult filozófiai hagyomány individualista megközelítése, amely az egyén életét mindenekfelett álló értéknek tekinti. Az afrikai társadalmakban az emberek hagyományosan nem különálló „atomokként" (individuumként) viszonyulnak egymáshoz, hanem elsősorban a családjukhoz, közösségükhöz fűződő viszonyuk definiálja őket. A társadalmi normákat a közelben lévő helyi „hatóságok" definiálják, nem pedig elvont jogi normák, amelyeket ismeretlen emberek alkottak meg távoli fővárosokban. És noha antropológiai kutatások szerint e hagyományos mechanizmusok és modellek sokat veszítettek erejükből a posztkoloniális afrikai nemzetállamnak köszönhetően, hatásukat napjainkig éreztetik. A rend, legyen akár természeti, akár társadalmi, amelyet Nyugaton univerzálisnak látnak - vagyis alapvetően a fizika, matematika és a logika elvont törvényszerűségeivel magyaráznak - az az afrikai kultúrákban sokkal közvetlenebben, helyhez kötöttebben manifesztálódik. Az emberi közösségeken belüli élet látható személyekkel (és kevésbé látható szellemekkel), természeti jelenségekkel, égitestekkel való kézzelfogható kapcsolatok mentén szerveződik, nem pedig jogi struktúrák, bonyolult társadalmi intézményrendszerek által definiált normák mentén. Az egészség például - ellentétben a nyugati felfogással nemcsak az emberi szervezet hibátlan működését jelenti - hanem harmonikus kapcsolatot ember és környezete között, amely utóbbinak élők és szellemek (lelkek, holtak), természeti jelenségek és fizikai elemek egyaránt tagjai. E kapcsolatrendszer bármelyik eleme sérül, akkor megbomlik az adott közösség egészének egészsége, egysége is.44 Gyereknek lenni sok társadalomban, így Afrikában sem „korfüggő," hanem elsősorban a közösségben betöltött szerepekkel, elvárásokkal, felelősséggel definiálható. Bizonyos társadalmi közegben - például az iszlám civilizációban - 45 évesen munka és család nélkül a szüleivel élő egyén egyszerűen azért számít „gyereknek," mert a felnőttkorhoz kapcsolódó felelősséget nem visel; ugyanakkor ezzel szemben valaki lehet nőként (feleségként), férfiként (férjként, családfenntartóként) úgy teljes jogú felnőtt, hogy fizikai adottságait vagy érzelmi világát tekintve nem feltétlenül az. A gyerek társadalomban betöltött (hasznos) szerepe kapcsán lényeges kérdés gyerek és felnőtt helyettesíthetősége, illetve komplementaritása. A gyerekkatonaság kapcsán ez annál inkább nagy körültekintést igényel, mert a széles értelemben vett gyerekkatonaság (6 és 18 év közötti) időszakában az emberi szervezet nagy változáson megy keresztül teherbírását illetően. Egy kalap alá venni 10 és 16 éves gyerekkatonákat meglehetősen félrevezető lehet. Ami az erőszak-alkalmazást illeti, 10-12 éves fiatalok is különösebb katonai kiképzés és fizikai megerőltetés nélkül képesek a könnyű gépfegyvereket (az AK-47-est és az M16- ost) működtetni. Ez azt jelenti, hogy gyerek és felnőtt akár helyettesítheti is egymást.45 És, hogy miért jobbak a „gyerekek" a felnőtteknél? Egy kongói tiszt szerint, „mert engedelmeskednek a parancsoknak, nem aggódnak amiatt, hogy családjukhoz, feleségükhöz 68 Külügyi Szemle
