Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Paragi Beáta: Gyerekkatonák Afrikában
Par ági Beáta Végül, de nem utolsósorban szükséges megemlíteni a nemzetközi humanitárius jogot, amelyek közül a IV. genfi konvenció (Convention (IV) relative to the Protection of Civilian Persons in Time of War) kötelezi a hadviselő feleket (államokat) a polgári lakosság hadiállapot esetén történő (kölcsönös) védelmére. Ennek szövege szintén a 15 év alatti gyermekeket illetően rendelkezik - az egyébként pontosabban nem definiált - fegyveres konfliktus esetén őket megillető védelemről, speciális bánásmódról.32 Ami a regionális egyezményt illeti - gyermekek jogainak védelméről szolgáló, 1999- ben hatályba lépett - afrikai kartát (African Charter on Rights and Welfare of the Child),33 abban szintén 18 év a gyerekkor felső határa. A dokumentum érdekessége, hogy hagyományos afrikai értékekkel és szokásokkal (például a gyerekkorban kötött házasságok) szemben - talán szintén bizonyos politikai alku részeként - az univerzálisan elfogadott gyerekjogokat tekinti normatív kiindulási alapnak.34 Az előbbiekben röviden ismertetett egyezményekben definiált különböző korhatárok (15, 18 év) is jelzik, hogy mennyire nem egyértelmű, hogy hol végződik - és hol kezdődik - a gyerekkor. Abból adódóan, hogy a nemzetközi egyezményeket - sok volt gyarmat, mai fejlődő állam alkotmányához hasonlóan - többnyire nyugati diplomaták fogalmazták a megállapított korhatárok sokkal inkább tükrözik a nyugati társadalom- fejlődés tapasztalatait, mint a fejlődő államok társadalmainak tényleges lehetőségeit (kapacitásait). Olyan közegben, ahol a „gyerekek" kezébe fegyvert adnak, a brazil tapasztalatok alapján formálódott „favela" definíció az iránymutató: gyereknek minősül az, aki túl fiatal ahhoz, hogy hatékonyan kezeljen valamely fegyvert. Sem a riói utcákon működő drogbandák, sem az afrikai fegyveres csoportok nem adnak fegyvert akármelyik „gyerek" kezébe. A fiataloknak tudniuk kell bizonyítani a harcban való részvételhez szükséges mentális és fizikai érettségüket. A rátermettség bizonyítása persze többnyire nem szervezett hadgyakorlatok keretében zajlik, hanem annak szenvedő alanya az, aki először szembejön az úton.33 A gyerek(kor) mint társadalmi konstrukció A gyerek napjainkban, nyugati társadalmakban játszott szerepe éppúgy különbözik attól a valóságtól, amely évtizedekkel, évszázadokkal korábban ugyanebben a civilizációban megfigyelhető volt,36 mint ahogy eltér attól is, ahogy más civilizációs közegben jelenleg is kezelik a társadalom fiatalabb tagjait. A gyermekjogok védelmének előbbiekben ismertetett és ratifikációkkal mérhető univerzális méretekben - vagy akár afrikai regionális egyezményekben - való elfogadása a legkevésbé sem jelenti, hogy a létező belső társadalmi mechanizmusok valóban garantálni tudják a gyermekek nemzetközileg elfogadott univerzális jogainak védelmét, legyenek azok megfogalmazva a gyermekek, akár a tartós nemzetközi béke érdekében. 66 Külügyi Szemle
