Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Biernaczky Szilárd: A hagyományok és Afrika - ma
Biernaczky Szilárd Állításunk igazolásaképpen itt egy sor olyan közhelyet kell csokorba szednünk, amelyek a nemzetközi kutatásból jól ismertek. Afrika elmaradottságával kapcsolatban Búr Gábor az afrikai nemzetté válás kérdésével foglalkozó tanulmányában idézi a dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki megállapítását, aki azt állítja, a kontinens három olyan traumatikus korszakot élt meg (1. rabszolgaság, 2. imperializmus és gyarmatosítás, 3. neokolonializmus), amely fejlődésében végzetesen visszavetette. Vagyis egy cseppnyi figyelmet sem szentel annak a sokszor emlegetett és történelmi kiindulásként mindenképpen figyelembe veendő ténynek, amely szerint az afrikai társadalmi fejlődés lényegében a 14. század tájékán rekedt meg. Ez annak ellenére igaz, hogy természetesen tudomásunk van arról, már a római kortól kezdve - eltekintve most persze a minden vonatkozásában egyedinek számító ókori Egyiptomtól - jelentős nagyságrendű birodalmak léteztek Afrikában. Egykorú híradások szerint már létezett egy berberek alkotta Ghána a 4-5. században, amely aztán talán a 8. században a szoninkék részvételével újraéledt. De első évezredbeli királyságot sejtet a Nigériában kiásott NOK-kultúra is. A második évezredből már gazdagon ismertek kora feudális vonásokat mutató nagy királyságok, sőt birodalmak (Mali, Szongai stb.), amelyek az elmúlt évtizedekben lezajlott szakmai viták tanulságaképpen még sem voltak feudális formák, mivel hiányzott belőlük a földhöz kötődő feudum létrejötte, illetve a hagyományos szokásrend nem tette lehetővé az eredeti felhalmozást. Az uralkodónak, a kiváltságos rétegnek nyújtott ajándékok (szolgáltatások vagy anyagi javadalmak, termények, állatok, kézműves termékek stb.) nem szolgálták a kincstár gyarapodását, hanem azokat az érintettek rituális formában visszaosztották (vagyis a képzeletbeli raktár évenként lenullázódott). Ezért fogalmazódott meg a történészi közhely, hogy Afrika lényegében a 14. században maradt le az európai típusú fejlődéstől. S amint láthattuk, e jelenség gyökerében éppen a hagyományos kultúra jelenléte érhető tetten. Egy másik gyakran emlegetett közhely, összefüggésben az előzővel, az afrikai társadalmak kézműves-technikai gyakorlatára irányul. Természetesen gazdag, sokrétű és esztétikai szempontból is figyelemre méltó tárgyi kultúra követhető nyomon mondjuk mind a viselet és az ékszerek, mind a házépítés, házdíszítés, mind a kultikus szobrok és maszkok készítése esetében. Kiemelkedő szerepet játszanak a nyugat-afrikai hagyományos közösségekben ugyanakkor a kovácsok, akik egyrészt szinte kitaszítottak, másrészt viszont bizonyos papi funkciókat is betöltenek, ők a helyi közösségek varázslói. Mindemellett a kismesterségek műhelyei relatíve oly kis számúak a kontinensen, hogy a több ezer éves és az afrikainál jóval gazdagabb és elterjedtebb keleti kézműves technikák hiánya miatt pl. a modern ipari fejlődés bizonyos korszakában, a kézi kismunkák kiszervezése idején (lásd csipkészítés) afrikai nép nem jöhetett számításba. Ezzel összefüggésben kell említenünk azt a 20. századi kutatási tapasztalatot, amely szerint bizonyos tanzániai törzseknél nem volt ismert a takarmányozás gyakorlata. így 18 Külügyi Szemle
