Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain a civil szereplőket) - poszttrinitariánus közötti paradigmikus váltás koncepcióját (elsősorban Van Creveld: The Transformation of War, 1991),67 arra keresve a választ, hogy mennyiben tekintendő az „új hadviselés" újnak. Strazzari a funkcionalitás logikáját követve a kis és nagy dealek68 történeteként írja le a boszniai konfliktust. Ez sokban megerősíti Herfried Münkler elméletét, amely szerint a hadi célokon túlmutató erőszak a profitorientált, üzleti érdekeket kiszolgáló konfliktus és szükségállapot fenntartását szolgálta69 („Killing is my business, and business is good”).70 Az események geopolitikai hátterét tekintve valóban szembetűnő a Törökország felől érkező csempészszállítmányokat a Belgrád-Zágráb vonalon Nyugat-Európával összekötő úgynevezett Balkánútvonal (Balkan route), valamint a területi célok és a háborús erőfeszítések egybeesése (a karadzici hat pontnak a Semberija-Krajina folyosóra vonatkozó része). Strazzari az irreguláris gazdasági gyakorlatok és a harci cselekmények interakciójából születő zűrzavart tekinti tehát paradigmaváltó jelenségnek/' Az állami erőszak-monopólium leépülését kísérő új hatalmi centrumok felépülése egyrészt a régi elitek, közvetítők, stakeholderek kicserélődését eredményezte, másrészt a legitimitás új formáit hozta létre. Az 1990-es évek elejének konfliktusos társadalmi valóságát az irregularitás állapotai jellemezték tehát. Ezek az irregularitások a gyakorlatban a háborús mozgósítással és a nyílt ellenségeskedéssel párhuzamosan alakultak ki. Az Etnikumközi Kapcsolatok Fóruma magazinjának a Terrorizmus és etnikai konfliktusok című száma72 a korábbi Bosznia-Hercegovinát olyan komplexumként írja le, amelyikben a konfliktus, egyetértés és együttélés dinamikus egyensúlyt alkotott. A politikai terror rezsimjeinek kiépítése ezt az egyensúlyt borította fel, új társadalmi valóságokat teremtett, s ezeket inherensen hordozza a posztkonfliktusos boszniai társadalom is. Mindezek alapján maga a konfliktus talán úgy ragadható meg leginkább, mint különböző kollektív és egyéni vállalkozások konfliktusos, illetve koalíciós interakcióinak és intervencióinak története, amely társadalmi-gazdasági és politikai szinten irreguláris (szükségállapot) és polarizált (új szuverének diktatúrája vs. body-objectté redukált civil tömegek) valóságokat teremtett. Ebben a kontextusban a tudományos, a katonai, a rendőrségi, a paramilitáris és pararendőrségi, a külföldi hírszerzői-politikai-üzleti-vál- lalkozói és bűnözői, valamint a civil szférák szereplői nem alkottak tiszta kategóriákat, az egyik legszembetűnőbb példa erre Fikret Abdic bihaci „kiskirály" esete. A hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék ítéleteiből kiindulva a háború „társas bűnvállalkozások" (joint criminal entreprise) sorozata volt, amely arra mutat rá, hogy nem lehetett a háború eseményeit egymástól elszigetelt epizódoknak tekinteni, és a felelősség szükségszerűen kollektivizálódik a civil, katonai és politikai szférák egybemosódása következtében. Az ítéletek alapján „a bűnvállalkozások célja Bosznia-Hercegovinán belül a boszniai muszlimok, horvátok és más nem szerb lakosság eltávolítása, illetve állandó jelleggel történő elmozdítása volt jelentős nagyságú területekről a törvényszék statútumának 3., 4. és 5. pontja értelmében büntetendő bűnök elkövetésén keresztül".73 A konf2008. tavasz 61
