Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
juhász Adrienn Lilla zetközi rezsimek működését áshatja alá. A helyi etnokrata politikai elitek ily módon tehát (jellemzően) a vitatott területi rendezés korlátozottan erőszakos ütközőzónáiban konfrontálódnak, saját autoritásuknak a másik rovására történő kiterjesztése céljával. Dodik a népszavazás kiírását ezért az RS entitás státusának bárminemű fenyegetettségéhez köti. Koszovó függetlenedése deklaráltan nem éri el ezt az ingerküszöböt, ezzel szemben erősíti az RS Bosznián belüli függetlenségét.9 A koszovói függetlenség elismerése viszont már kiváltó ok lenne. Rajkó Kuzmanovic, az RS elnöke kijelentette, hogy az entitás minden parlamenti erejét be fogja vetni azért, hogy megakadályozza, hogy a boszniai parlament határozatot hozzon Koszovó elismeréséről, illetve kétoldalú kapcsolatokat létesítsen vele.10 Az RS nemzetgyűlése 2008. február 21-én pedig deklarációt fogadott el Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségének el nem ismeréséről, valamint az entitás stabilitásáról és fennmaradásáról.11 A deklaráció kimondja, hogy a térség stabilitásának a területi integritás és a nemzetközileg elismert határok a biztosítékai, és „minden egyoldalúan kikiáltott függetlenség veszélyes precedenst teremt". Ha az RS státusában bárminemű változás fenyegetne, és „amennyiben Bosznia-Hercegovinában elindul Koszovó és Metohija elismerésének folyamata, akkor az RS saját jogi helyzete meghatározásának folyamatát indítja el". Miroslav Lajcak a „népszavazási fenyegetésre" adott válaszaiban rendre hangsúlyozza, hogy Bosznia államisága nem nyitott kérdés, hanem rendezettnek tekintendő, és „Bosznia-Hercegovina alkotmányos rendjének, illetve az entitások helyzetének megváltoztatása csak az alkotmányban foglalt módosítási eljárással összhangban végezhető el".12 Dodik azonban már régóta feszegeti a legfelsőbb szuverén szerepét betöltő ENSZ-főképviselet (OHR) autoritásának határait. Az 1990-es évek elejének konfliktusos sémáit idéző népszavazási kezdeményezéssel, amelyet először a 2006-os választási kampányban vetett fel, a nemzetközi igazgatás leggyengébb pontját kezdi ki: a Miroslav Lajcak által megtestesített nemzetközi jelenlét legitimitását a daytoni megállapodást aláíró kormányok teremtették meg, társadalmi elfogadottsága rendkívül alacsony, autoriter működése pedig gyakorlatilag nem vált ki lojalitást a társadalom és közösségi vezetők részéről. Dodik ezzel szemben artikulációs fórumot kínál fel a népakarat számára. Nyilvánvaló, hogy Bosznia-Hercegovina államiságának további sorsa külső erők döntésének függvénye, a döntési kényszerhelyzetet azonban a jelenlegi politikai vezetés teremti meg a feszültségek radikalizálásával és a nemzetközi igazgatás működésének ellehetetlenítésével. Az International Crisis Group 2007. február 15-i jelentése13 azt sugallja, hogy Koszovó státusa (értsd függetlensége) lesz a boszniai államépítmény szilárdsági próbája. Ez csak akkor lenne azonban igazolható, ha valóban megrendeznék RS-ben a népszavazást (a feltételes mód annak köszönhető, hogy az alkotmány értelmében nem lehet elszakadási referendumot tartani), és ezen az derülne ki, hogy többséget élvez a „Bosznián kívüli Szerb Köztársaság" opció. Innentől kezdve (a Bonn Powers14 megkerülhetőségének nyilvánvalóvá válása miatt is) de facto ellehetetlenülne az OHR működése a népakarattal szemben.15 A nép50 Külügyi Szemle
